Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
82 Magánjogi Döntvénytár. állás; 1. hogy a felek különélése 1920. év őszén szűnt meg amikor az alperes a közös lakás egy külön szobájába költözött be, és azóta felek egymással nemileg nem érintkeztek; majd 1921. év április 21-ik napján alperes a felperest a lakás végleges elhagyására felhívta, amire felperes a lakást elhagyta; alperes pedig olyan ténykörülményeket, amelyek eljárásának jogos voltát igazolnák, nem bizonyított; 2. hogy alperes a felperest az együttélés alatt tettlegesen bántalmazta; és 3. hogy alperes 1921. év május havában a fentebb említett S. Ferencnél magához véve, azóta azzal állandóan házasságon kívüli viszonyban él. Alperesnek a fentebb 1. és 2. pont alatt ismertetett cselekményei a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértésének (H. T. 80. §. a) pont) ismérveit kétségtelenül kimerítik. Az itt 3. pont alatt ismertetett viselkedését az alperesnek a fellebbezési bíróság szintén a H. T. 80. §. a) pontja szerint minősítette és e minősítést felperes felülvizsgálati kérelmében azon az alapon támadta meg, hogy a fellebbezési bíróság ezzel a minősítéssel a H. T. 76. §-ának rendelkezését sértette meg, mert ő már keresetében is állította, hogy a fentebb említeti nő alperesnek még a házassági együttélés idejében is szeretője volt, tehát azzal mindenesetre már a házassági együttélés idejében is nemileg is közösült, mely cselekményével pedig a H. T. 76. §-ában írt bontó okot létesítette, amire nézve a fellebbezési bíróságnak idevonatkozóan a tényállást meg kellett volna állapítania; amit azonban elmulasztott. Ez a panasz azonban alaptalan. Ugyanis az állandó bírói gyakorlat értelmében a házasságtörésnek a H. T. 76. §-ában írt feltétlen bontó oka csakis akkor létesül, ha az egyik házastárs — házasságon kívül — az idegen személlyel a házastársak együttélése alatt közösül és ha a felek együttélése ebből az okból szűnik meg. A fennforgó esetben azonban a felperes nem is állítja, hogy közöttük a különélés ebből az okból következett volna be; a felek különélése — a nem vitás tényállás szerint — a fentebb ismertetett körülmények között következett be. Ámde a fellebbezési bíróságnak e 3. pont alatti tényre vonatkozó minősítése sem helyt álló, mert alperesnek házasságon kívüli viszonyban való életmódja a fennforgó esetben bizonyított állandóságánál fogva nyilván az erkölcstelen életmódnak megátalkodott folytatásában megnyilvánuló és a H. T. 80. §. c) pontjában írt házassági bontó okot állapítja meg, miért is a kir. Kúria alperesnek 3. pont alatti cselekményét a H. T. 80. §. c) pontja szerint minősítette. = Kötelező házassági hűség különélés alatt: Mjngi Dtár XVII. 86., XI. 114., 210. Az alaptételre 1. Mjogi Dtár XII. 158., VII. 164.