Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

72 Magánjogi Döntvénytár. már az 1922. évi március hó 23-iki időben tisztában volt azzal, hogy az alperes szerzetrend minden nyugdíjfelemeléstől mereven elzárkózik. Ennek dacára felperes keresetét csak 1 923. szeptember hó 27-én indította meg. Ezzel a tényével felperes a bírói joggyakorlatban megnyilvánuló anyagjogi jogelvek szerint a kereset megindítását megelőző, fennebb időpont szerint is megjelölt korábbi nyugdíjrészleteknek a korona értékében bekövetkezett változással kapcsolatos elértéktelenedése kockázatát magára vállalta, a kereset beadását megelőző (fenti) díjrészletek átértékelése iránt támasztott kereseti igénye nem alapos. = L. az előző esetet és fent 4. sz. — Ugyanígy P. II. 5915/1925.: «Mivel a felperes nyugdíjának felemelésére irányuló keresetét a nyugdíjának az alperes által 1921. január l-lől önként történt felemelése után huzamosabb idő elteltével 1922. december 9 én indította meg, ezért a jogának érvényesítése körüli ezen késedelmével a pénz belső értékének csökkenéséből eredő hátrányt viselni köteles s a kereset beadása előtti időre nyugdíjfelemelést jogosan nem követelhet.)) 34. /. A hitbizományi alkalmazottak illetményeinek és nyugdíjának fizetésére vonatkozó kötelezettség a hitbizományi birtok rendes kezelésénél és fenntartásával kapcsolatban álló olyan kötelezettség, amely a hitbizományi bíróság jóváhagyása nélkül is érvényesen vállalható és az a későbbi birtokosra is kötelező. — //. A hitbizomány birtokosának a nyugdíjszabályzatban foglalt az az intézkedése, hogy a nyugdíjak fizetése által az uradalomra háruló teher fedezetére a saját jövedelméből nyugdíjalapot alakított, a nyugdíjra jogosultnak a szolgálati szerződésből eredő igényét nem érinti. I (Kúria 1925. márc. 5. P. II. 51/1924. sz.) Indokok: A tényállás szerint felperes a néhai gróf N. T.-nál 323/* éven át végzett szolgálatából az utolsó 24Va évet az ennek haszonélvezetében volt, a halála után pedig alperesek haszonélvezetébe került hitbizományi uradalomban töltötte. Gróf N. T. a felperest ebből az utóbbi szolgálatából helyezte nyugdíjba : minthogy pedig a nyugdíjazás mindig a legutóbbi szolgálatadó részéről, ennek a terhére történik : nincs alapja az alperesek ama vitatásának, mintha felperes nyugdíjazása gróf N. T. személyes tényéül és ennek szabad vagyona terhére történtnek volna minősítendő. Ez a nyugdíjazás alpereseket mint hitbizományi jogutódokat is köti: mert ha a hitbizományi uradalomnak nyugdíjszabályzata nincs is, ha ezt a nyugdíja-