Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)
62 Magánjogi Döntvénytár. Indokok : Az alperes előadása szerint S. Mária örökhagyó a halála napján az ő és négy tanú együttes jelenlétében a következő kijelentést telte: ((Jaj Istenem, rosszul vagyok, talán meg is halok. Ne add Isten, hogy meghaljak, de ha meghalok, mindenem a tied legyen Biró János. Ez a végakaratom.)) Az alperes ennek a nyilatkozatnak mint szóbeli végrendeletnek az alapján a felperessel mint törvényes örökössel szemben a maga részére kizárólagos örökösödési jogot igényel. Az örökhagyó' vitatolt nyilatkozatának jogi minősítése tekintetében az alperes előadása valóságának vizsgálata nélkül a fellebbezési bíróságnak az elsőbírósággal egyezően az az álláspontja, hogy mivel az örökhagyó kijelentésének megtétele közben részben csak magában beszélt, részben pedig szavait csak az alpereshez intézte, bárha kijelentését végakaratának nyilvánította is, végrendelkezési szándéka meg nem állapítható s ezért, továbbá azért is, mert nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek nem nyilvánította, tehát az sem állapítható meg, hogy akarata szóbeli végrendelet alkotására irányult: az örökhagyó szóbeli kijelentése, ha az alperes előadása a valóságnak megfelelne is, érvényes végrendeletnek nem tekinthető. Es ennek megfelelően kimondotta, hogy'az örökhagyó vagyonában törvényes öröklésnek van helye. Azonban a végrendelet általában, így a szóbeli végrendelet is, a törvény által előírt alaki kellékeken felül más alakszerűségekhez kötve nincs. Különösen nincs ( . . . mint a fejben La....) Ha ez megállapítható és az alperesnek az örökhagyó nyilatkozatának tartalmára s a nyilatkozat megtételének körülményeire vonatkozó előadása is a valóságnak megfelel, akkor nem fér kétség hozzá, hogy az örökhagyó négy tanú együttes jelenlétében vagyonáról halála esetére kívánt rendelkezni, tehát végrendelkezni kívánt akként, hogy vagyona egészen az alperesre szálljon és minthogy szóbeli kijelentését nyilvánította végakaratának anélkül, hogy adat lenne a perben arra, hogy annak írásbafoglalását kívánta volna, megállapíthatónak mutatkozik az is, hogy szóval tett nyilatkozatát ebben az alakjában tekintette végrendeletének. Vagyis a megjelölt feltételek fennforgása esetén csupán a törvényes alaki kellékek és a végrendelkezési szándék szempontjából ebben az esetben nem volna jogi akadálya annak, hogy az örökhagyó nyilatkozata érvényes szóbeli végrendeletnek tekintessék és pedig annál kevésbbé, mert a Kúria állandó gyakorlata szerint nem (. . . mint a fejben II. a. . . . ) = Ugyanígy már Mjogi Dtár XIV. 64., XI. 35. — Szóbeli végrendeletrőt általában 1. Mjogi Dtár XV. 37., 101., 110., XIV. 41., XII. -W., IX. 28., 29. stb.