Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)
Mayánjogi Döntvénytár. 63 28. Valorizációnak akkor van helye, ha az adóst esedékessé vált tartozásának megfizetése körül a puszta fizetési késedelmet meghaladó vétkesség terheli és ilyen esetben aztán az adós tartozását abban az értékben köteles megfizetni, amilyen értéket az az adós vétkességének beállta idején képviselt. (Kúria 4925. ápr. 1. P. VII. 7283/1924. sz.) Indokok: Ami az alperes részére megítélt követelés valorizálásának kérdését illeti, az alperesnek felülvizsgálati kérelme ebben a tekintetben részben alapos. A kir. Kúria által követett állandó gyakorlat szerint ugyanis valorizációnak akkor van helye, ha az adóst esedékessé vált tartozásának megfizetése körül a puszta fizetési késedelmet meghaladó vétkesség terheli és ilyen esetben aztán az adós tartozását abban az értékben köteles megfizetni, amilyen értéket az aa adós vétkességének beállta idején képviselt. Az irányadó tényállás szerint a fennforgó esetben a feleknek megállapodása az volt, hogy az Angol-Osztrák bankkal a cukorügyletre vonatkozóan együttesen akkor fognak elszámolni, ha a magyar korona az osztrák koronánál három ponttal magasabban áll. Ennek dacára a felperes ezen megállapodás megszegésével az alperesnek tudta és hozzájárulása nélkül s ennek háta mögött a nevezett bankkal 98-as árfolyamon, vagyis akkor számolt el, amikor a magyar korona az osztrák koronánál két ponttal alacsonyabban állott és ezen elszámolás alapján a banktól a cukorügyletből származó s alperessel közös 1.000,000 K nyereséget, tehát az alperest illetett nyereségrészt is 1920. november végén felvette és mindezt az alperes előtt elhallgatta, sőt az alperest az elszámolás megtörténtét illetően félre is vezette, az alperest megillető nyereségrészt annak ki nem adta, hanem azt az erészhen meg nem támadott tényállás szerint, mint nagyiparos és kereskedő használta s azzal üzérkedett, holott nem szenvedhet kétséget, hogy a felperes az alperest illető nyereségrészt, annak felvétele után legkésőbb a peresfelek között a cukorügyleti nyereségre vonatkozóan a fent előadottak szerint történt elszámolás alkalmával az alperesnek kiadni, kifizetni tartozott volna, amit azonban nem tett meg s így az alperest a jelen ítélet szerint is megillető 402,280 K í'ó f összegnek megfizetésével késedelembe esett. Mindezekből az a következtetés vonandó le, hogy a felperes az üzlettársával, az alperessel szemben minden kereskedői tisztességet és üzlettársi hűséget nélkülöző módon, rosszhiszeműleg járt el s így őt ezen tartozásának megtizetése körül az alperessel történt, említett elszámolástól kezdve nem csak puszta fizetési késedelem* hanem nyilvánvalóan azt meghaladó vétkesség terheli. Következésképen a felperes jelzett tartozását a fent felhívott bírói gyakorlat értelmében, abban az értékben köteles az alperesnek megfizetni, amellyel az az említett elszámolás idején bírt. És annál inkább köteles erre a felperes és nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy az alperessel történt kérdéses elszámolás alkalmával vita merült fel közöttük, hogy bírói úton való elszámolásuk szükségessé vált és hogy az alperes követelésének összege bírói megállapítástól függött, mivel a per eredményéből kétségtelen, hogy a felperes részéről az alperesi követelést illetően támasztott vita az alperes részére megítélt 4-02,280M5 K összeg tekintetében alaptalan volt.