Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)
60 Magánjogi Döntvénytár. bíróság ítéletében ismertetett többi kikötésekre is — ez az egyesség egy véglegesen megkötött adásvevési szerződésnek minden lényeges kellékét magában foglalja, akként, hogy az az adásvevési szerződés, az abban meghatározott eshetőségek valamelyikének bekövetkezésekor a felek bármelyikének újabbi akaralelhatározása nélkül teljesíthető, sőt teljesítendő. Ami pedig felperesnek azt a panaszát, illeti, hogy a megtámadott bírói egyességben foglalt ügyletnek gazdasági lehetetlenülés címén leendő hatálytalanítására irányuló kereseti kérelmet a fellebbezési bíróság helytelenül utasította el, ez a panasz is alaptalan, mert a bírói egyesség egész tartalmának összevetéséből és főleg abból, hogy felperes eladó a pénz értékének leromlásából eredő hátrányt magától elhárítani akarta, azt kell megállapítani, hogy a felek a pénz értékének csökkenéséből előállható kérdéseket, még pedig olyképen szabályozták, hogy a felperes a 38,000 K ellenértéket az legyességkötés időpontjában fennforgott benső értéke szerint fogja megkapni, ezzel a szabályozással szemben tehát a később bekövetkezett pénzérlékeltolódásra nem hivatkozhalik, illetőleg ez az eltolódás az egyesség hatályát meg nem szüntetheti. 26. /. Bérfizetés elmulasztásának szerződésileg megállapított következményei akkor is beállanak, ha a bérlő késedelme vétlen. — //. A méltányosság a jog általános elveinek keretein belül csak abban az esetben érvényesülhet, ha és amennyiben annak alkalmazása szerződést vagy törvényt nem sért. Oly esetben azonban, amikor valamely jogviszony szerződés vagy törvény által van szabályozva, a bíróság a jogait a szerződés vagy törvény keretein belül érvényesítő fél terhére kizárólag a méltányosság alapján nem dönthet. (Kúria 1925. febr. 18. P. VI. 6402/1924. sz.) Indokok: Az alperesek a tekintetben, hogy a bérfizetés tekintetében vétkes késedelemben nem voltak, ulalnak arra is, hogy az elsőbíróság előtt 1924. július 25-én megtartott tárgyalás alkalmával felmutatott 1924. március 27-én kelt levél szerint a felperes kilátásba helyezte, hogy annyiban, amennyiben a haszonbérelt terület 650 magyar holdnál kevesebb lenne, megfelelő bérleszállítást engedélyez. Ez a körülmény azonban az alperesek késedelmét nem menti, mert a felperesnek a levélben foglalt nyilatkozata nem jelenti azt. hogy a haszonbérleti szerződésben meghatározott bérösszeg fizetését illetőleg haladékot engedélyez. A késedelem kérdésében az is közömbös, hogy a felperes bérkövetelése le volt tiltva, mert bírói vagy a pénzügyi hatóság által elrendelt letiltás — annyiban, amennyiben annak hatálya a letiltott követelés lejárata idejében fennáll — a fizetési kötele-