Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. 89 fenn, amely körülmény következtében a bírói egyességbe foglalt jogügylet vagy annak egyik vagy másik kikötése az anyagi magánjog szerint vagy érvényesen meg nem köttethetett, vagy bár eredetileg érvényesen megköttethetett, de utóbb hatályát veszítette. (Kúria 1925. febr. 6. P. V. 3822/1924. sz.) Indokok: Az 1911:1. t.-c. 563. §-ának utolsó bekezdése szerint a bírói egyesség ugyan perújítási keresettel megtámadható, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a bírói egyesség perújítás nélkül, tehát önálló keresettel is megtámadható legyen olyan esetben, amelyben az 1911:1. t.-c. 563. §. 4., 5., és 8-ik pontjának valamelyike alá nem vonható olyan körülmény forog fenn, amely körülmény következtében a bírói egyességbe foglalt jogügylet vagy annak egyik vagy másik kikötése az anyagi magánjog szerint vagy érvényesen meg nem köttethetett, vagy bár eredetileg érvényesen megköltethetett, de utóbb hatályát veszítette. Ehhez képest a kir. Kúria a jelen pert érdemlegesen bírálta felül, mert a kereset azon alapul, hogy felperes a megtámadott bírói egyesség megkötésekor akaratának szabad elhatározásában akadályozva volt és így a bírói egyességben foglalt ügylet eredetileg érvénytelen; és hogy, ha akkor felperes az akaratának szabad elhatározásában akadályozva sem lett volna: a bírói egyesség, az abban kikötött szolgáltatásnak gazdaságilag lehetetlenné válása folytán utóbb hatályát veszítette; és mert a fentiek értelmében felperes ilyen keresetet perújítás nélkül is jogosan támaszthatott. — — Felperes azt, hogy a zirci kir. járásbíróság előtt az előbb említett P. 1519/1920. sz. perből kifolyóan P. 2415/1922. sz. a. indított pert befejezett bírói egyesség megkötésekor is lelki kényszer hatása alatt állott volna, csak felülvizsgálati kérvényében állította ; ezt az állítását tehát az 1911 :1. t.-c. 535. §-ának rendelkezéséhez képest nem lehetett figyelembe venni és így nincs figyelembe vehető alapja felperes abbeli panaszának, hogy a fellebbezési bíróság helytelenül tekintette a P. 2415/1922. sz. perben kötött egyességgel az abban hivatkozott korábbi (t. i. P. 1519/1920. sz. perbeli) bírói egyességet törvényesnek elismert egyességnek. További panasza felperesnek az, hogy a fellebbezési bíróság helytelenül tekintette a megtámadott, azaz a P. 1519/1920. sz. perben kötött bírói egyességet adásvevési szerződést magában foglaló egyességnek, holott az — felperes szerint — csak opciót foglal magában. Ez a panasz is alaptalan — a fellebbezési bíróság által erre a jogi minősítésre vonatkozólag helyesen felhozott indokokon kívül még azért is, mert: a szóbanforgó bírói egyességben az azon perbeli felperest a jelen perbeli alperest, J. Józsefet illetően — a bírói egyességben meghatározott eshetőségek beálltának időpontjára vonatkozóan, nem az ő tetszése szerint gyakorolható vagy nem iiyakorolható vételi jogosultság, hanem az újabbi elhatározásától már nem függő az a következmény állapíttatott meg, hogy a kikötött vételárat megfizetni köteles, amihez képest — figyelembevéve a bírói egyességben foglalt s a fellebbezési