Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. lebbezési bíróság a felajánlott bizonyítási és a lényállás megállapítását jogszabálysértés nélkül mellőzhette s a felperesnek ide vonatkozó panasza figyelembe nem jöhetett. Az így elfoglalt jogi álláspont és az arra alapított döntés mellett nem jöhettek figyelembe felperesnek azok az érvelései sem, amelyek a gazdasági viszonyok változásával a pénz időközi leromlása következtében történt értékeltolódások folytán kialakult gyakorlat köréből az előbbi állapot helyreállításaként a kölcsönös vagyoni érdekek kiegyenlítése szempontjából felhozattak. Mindezek alapján a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani és ugyanőt a Pp. 508. és. 543. §-ai alapján az e helyült felmerült költség viselésére kötetezni kellett. = Ugyanígy 1. Mjogi Dtár XVII. 4-3. és az ott idézetteket. 24. /. Az 1877: VIII. t.-c. nem foglal magában kifejezetten megszorító rendelkezést abban a tekintetben, hogy a törvény tiltó rendelkezései csakis a tulajdonképeni hitelezési (kölcsön) ügyletre vonatkoznak. — //. A nem pénztartozás tekintetében az 1923: XXXIX. t.-cikk intézkedései alkalmazást nem nyernek. (Kúm, 1925. febr. 25. P. V. 6285/1924. sz.) Indokok: Alperes anyagi jogszabálysértést panaszol a-miatt, hogy mivel az 1877: VIII. t.-c. rendelkezései csupán kölcsönügyletekre vonatkozóan nyerhetnek alkalmazást, a fellebbezési bíróság az anyagi jogot sértette akkor, amikor a hivatkozóit törvény intézkedéseit nem hitelezési ügyből folyóan is alkalmazta. Alperesnek ezen panaszát illetőleg, az iratokból kitűnik, hogy felperes keresetét arra alapította, miszerint a megszüntetni kért kielégítési végrehajtás elrendelésének alapjául szolgált közjegyzői okiratba foglalt adásvételi szerződés értelmében az alperes állal behajtani szándékolt 150 q búza után kölbér címén 150 q búzának s kamat címén úgy a lőke, mint a kötbér után ugyancsak búzában 8%-nak szolgáltatása lévén kikötve, az 1877 : VIII. t.-c. 1. §-ába ütköző s a 8%-ot meghaladólag kikötött szolgáltatás folyományaként az okirat közjegyzői okirat erejével nem bír, annak alapján tehát a kielégítési végrehajtás elrendelhető nem volt. A most idézett törvény nem foglalván magában kifejezetten megszoríló rendelkezést abban a tekintetben, hogy a törvény tilló rendelkezései csakis a tulajdonképeni hitelezési (kölcsön) ügyletre vonatkoznak, ily rendelkezés hiányában a törvény intézkedéseit az itt szóbanforgó végrehajtás elrendelésének alapul szolgált adás-