Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)
Magánjogi Döntvénytár. bari bekövetkezett nagymérvű eltolódás mellett, e perben az a perdöntő kérdés, hogy az alperesek fizetési kötelezettségüknek mily módon tegyenek elegei, a fizetendő pénzösszegnek értékálszámításával-e, amint azt a felperesek kívánják, avagy anélkül, amint azt az alperesek akarták teljesíteni ? Nem szenvedhet kétséget, hogy az időközben elhalálozott F. József és felesége az A) a. szerződésben foglalt ama rendelkezésükkel, hogy a vagyontátvevő leányuk és vejük, az ő elhalálozásuk bekövetkeztével, az átvételi becsár gyanánt megállapított 6000 K-ból, az átruházók többi gyermekének az ezek mindegyikére arányosan eső összegei kifizessék, azt akarták elérni és azt célozták, hogy minden gyermekük egészében és teljesen megkapja azi az értéket, amelyet az a pénzösszeg, amelyet nekik juttattak, a szerződés kelte idejében tényleg megért, vagyis abban a feltevésben voltak, hogy a szerződésben említett 6000 K ugyanolyan értékű pénz lesz akkor is, amikor majd abból örököseik a reájuk eső részt annak idején megkapják. Ebből az alapelvből kiindulva tehát kétségtelen, hogy a fentebb már említett változott gazdasági viszonyok között a felperesek nem elégedhetnek meg a 6000 K-ból reájuk eső összeg fejében ugyanolyan számú jelenlegi koronával, mint amennyi reájuk esne — vagyis a tényállás szerint — törzsenként 600—600 K-val, s az alperesek ilyen fizetéssel nem tehetnek eleget szerződésszerű kötelezettségüknek a felperesekkel szemben, hanem a felperesek a változott viszonyok folytán akkor nyernek kielégítést s illetőleg az alperesek akkor tesznek eleget szerződési kötelezettségüknek, ha alperesek a 6000 K átvételi árból a felperesekre eső jutalékot megfizetik abban az értékben, amely érték jelenleg megfelel a szerződés létrejöttekor volt pénzértéknek, mert különben — amint azt a fellebbezési bíróság ítéletének indokaiban helyesen kifejtette — a pénz előre nem látott nagymérvű elértéktelenedése és az ingatlanok tetemes értékemelkedése folytán beállott gazdasági eltolódás, a felpereseket vagyonilag érzékenyen sújtaná, viszont az alperesek rendkívüli előnyös helyzetbe jutnának, ami pedig sem a szerződő felek akaratával, sem pedig a méltányossággal nem volna összeegyeztethető. Már pedig különösen az ilyféle családjogi követelések érvényesítésénél, mint az itt szóbanforgó is, fokozottabb mértékben kell érvényesülnie annak a szabálynak, hogy az egyik félnek sem szabad a másik felet megkárosítania, hanem mindkét fél vagyoni érdekei kölcsönös méltánylásban részesüljenek. Az alpereseknek az a felülvizsgálati panasza tehát, hogy a fellebbezési bíróság ítéletével megsértette azt az anyagi jogszabályt, hogy «a gazdasági viszonyok t lényeges változása esetében a pénzbeli szolgáltatások teljesítésére kötelezett fél