Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. hitelezőjének, a pénz értékcsökkenése által előállolt kárát úgy tartozik kiegyenlíteni, ahogy azt a felek ügyletkötési akaratának és a méltányosságnak megfelel;, a fentebb kifejtettekből folyólag nyilván alaptalan a fentieken fölül még azért is, mert a fellebbezési bíróság megállapítása szerint, az alperesek az A) a. szerződéssel az átruházók részéről még 2000 K erejéig ingyenes juttatásban is részesültek,. amennyiben a bírói becslés adatai alapján az átruházott ingatlanoknak az A) a. kelte idején 8000 K-ban történt érték megállapítása mellett, ők felperesek irányában csupán 6000 K érték alapulvétele mellett köteleztettek az A) alattiban kielégítésre, ennélfogva károsodásról egyáltalán nem panaszkodhatnak. Ily körülmények között azután alaptalan az alpereseknek eljárási jogszabálysértés miatt azért emelt felülvizsgálati panasza is. hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel mellőzte arra irányuló bizonyítási kérelmüket, miszerint ők az iratokhoz csatolt szövetkezeti belétkönyvecske szerint a felperesek kielégítésére szolgáló összeget összegyűjtögették és készen tartották a fizetés idejének bekövetkezte esetére s a változott viszonyok folytán az is elértéktelenedett s így ők is károsodást, szenvedtek: mert ez a körülmény, valósága esetén azért nem változtathatna az alperesek megszabott fizetési kötelezettségén, miután az a felperesek magatartásával nincs semmi összefüggésben. Anyagi jogszabálysértésként panaszolják még az alperesek azt is, hogy a fellebbezési bíróság a felperesek követelésének kiszámításánál nem vette levonásba az átadás tárgyát tevő ingatlanokat terhelő 1200 K tartozást, amelyei helyette a felperesek tartozatlanul kifizettek s ezzel őket megkárosították, továbbá, hóit} a marasztalást nem korlátozta az alperesek állal az A) a. szerint átvett ingatlanokra vezetendő végrehajtás erejéig. Egyik panasz sem alapos. Az első, vagyis az 1200 K tehertétel be nem számítását illetőleg, a kir. Kúria is osztja a fellebbezési bíróság ítéletének e részben kifejteit indokait annál is inkább, mert az A) a. szerződésnek a tehertételre vonatkozó azt a rendelkezését, hogy az átvételi árból a terhek levonása után fennmaradó összeget tartoznak az átvevők az átruházók gyermekeinek kifizetni, másként nem lehet helyesen értelmezni, mint úgy, hogy a terhek levonásának csakis akkor lehet helye, ha a fizetés idejének beálltakor a terhek még tényleg fennállanak. A második, vagyis a marasztalás korlátozására vonatkozó panasz pedig azért nem alapos, mert a vagyontátvevő alperesek az A) alattiban foglalt jogok és kötelezettségek elfogadásával olyan személyes kötelezettséget vállallak magukra, amelynek korlátozását — erre vonatkozó külön kikötés nélkül — most már jogosan nem követelhetik. A fellebbezési bíróság elvi döntése tehát megfelel az anyagi jognak s minthogy a fizetendő összegek kiszámítására vonatkozó adatai is helyesek, alperesek sikerrel már nem támadhatják meg a fellebbezési bíróságnak Őket az ítéletben megszabott összegek fizetésében marasztaló rendelkezését. = Az örököstársak kielégítésének elvállalása örökösi osztály pótlásául szolgál és így az ily tárgyú pénztartozást helyesen veti alá a Kúria az oszlályegyenlőséget célzó felértékelésnek, úgy miként fent Itj. sz. a. örökösi osztálynál, 13* sz. a. kötelesrésznél. Más kérdés, hogy az egyszerű rideg pénzvalorizálás könnyen csaphat át e szem előtt tartott cél ellenkezőjére. Az I. tanács átértékelési gyakorlata óvatosabban egyéniesít. 21. Ahol a kötelemnek egyedüli és főtárgya a kártérítés, az alperes kötelezettsége már eredetileg is