Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. 33 nek az ingatlan birtokba adására vonatkozó megállapodása is és az aláírás fogalmi kelléke részvénytársaságnál az, hogy az okiratot az alapszabályok szerint cégjegyzésre jogosítottak írják alá. A felvett okirat pedig a feleknek ezt a megállapodását nem tartalmazza és azt a felek nem írván alá, a jogügylet a 1420 19IS. M. E. sz. rendelet értelmében érvényesen létrejöttnek nem tekinthető. 3. Thaller Mátyás felperes megvette Posch Károlyné Szlavik Klementina és Huba Tamás alpereseknek a szentendrei 970. sz. tkvi betétben foglalt ingatlanát egy nyilatkozatnak címzett okirattal, amelynek tartalma szerint az elsőrendű alperes elismerte, hogy a felperestől 5000 K foglalót vett fel a 115,000 K-ért eladott ház vételárára. A pestvidéki kir. törvényszék a felperest az ingatlan tulajdonjoga iránt indított keresetével az 1923. évi április 14-én P. IV. 10,315/1922. sz. a. kelt Ítéletével elutasította és ítéletének indokaiban kifejtette, hogy a jelenleg érvényes törvényes rendelkezések szerint ingatlan elidegenítéséhez Írásbeli okirat szükséges, amelynek olyannak kell lennie, hogy abból az adásvételi szerződés feltételei, a szerződéskötéshez szükséges kölcsönös beleegyező akaratnyilvánítás megállapíthatók legyenek. A bemutatott okirat, eltekintve, hogy az ingatlan sincsen pontosan megjelölve és a vételár törlesztésének módja nincs megállapítva, nem tartalmazza a feleknek az ingatlan elidegenítésére vonatkozó kölcsönös akaratkijelentését, az csak egyoldalú nyilatkozat, az csak nyugta a foglaló felvételéről és mint ilyen, nem szolgálhat az adásvétel érvényességét megállapító, okirat gyanánt. A budapesti kir. ítélőtábla ezt az ítéletet 1923. évi október 20-án 12. P. 7591—10/1M23. sz. a. ítéletével indokainál fogva helybenhagyta. A kir. Kúria 1924. évi május 23-án P. V. 177—15/1924. sz. a. ítéletével a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította és ítéletének indokaiban kifejtette, hogy a bemutatott okirat, mely csupán az alperes egyoldalú nyilatkozatát tartalmazza s abban a vételár fizetésének, a birtokba lépésnek ideje és módja, de magának a vétel tárgyának pontos megjelölése sincsen megállapítva, a 4420/1918. M. E. sz. rendelet szerint megkívánt okiratnak nem tekinthető. 4. Pernyész Péter és neje Bárányi Mária felperesek megvették Matók János alperestől, ennek a jászberényi 5917. sz. a. tkvi betétben foglalt ingatlanát 17,000 K-ért, a peresfelek megállapodásáról az 1918. évi december 11-én kelt ideiglenes adásvevési szerződés és ugyanezen napon kiállított nyilatkozat készült. A szolnoki kir. törvényszék a tulajdonjog megítélése iránt indított keresetnek az 1921. évi június 17. napján P. 265—9/1920. sz. a. ítéletével helyet adott, elleaben a budapesti kir. ítélőtábla 1922. szeptember 14-én 12. P. ^499—22/1921. sz. a. hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ennek az ítéletnek a kérdés lényegét érintő indokai a következők : Az 1918. évi október hó 15-én életbelépett és az 1920. évi XXXVI t.-c. 77. §-a állal hatályban tartolt 4420/1918. M. E. sz. a. rendelet 1. §-a az ingatlant elidegenítő előzetes és végleges szerződések érvényességéhez a jogügyletnek írásbafoglalását követeli meg. Ennek a rendelkezésnek az alkalmazása tárjvában kifejlett törvénykezési joggyakorlat oly értelmezést adott, hogy az ingatlan elidegenítését tárgyazó előzetes vagy végleges szerződés csak úgy érvényes, ha az arról szóló okfrat az egész jogügyletet magában foglalja, vagyis az okiratnak, a két szerződő félnek a jogügylet tárgyára vonatkozó egybehangzó ügyleti nyilatkozatán és a szerződő felek aláírásán kívül minden lényeges szerződési feltételt is tartalmaznia kell. Minthogy pedig a jogügyletről kiállított okirat az adásvételi jogügyletnek mindenkép lényeges feltételét képező vételárnak, tehermentesítésnek és végleges szerződés megkötésének idejére nézve határozott megállapodást nem tartalmaz, a vételár összegére nézve téves, a birtokbaadás tekintetében pedig valótlan adatot foglal magában, a lényeges kelléket nélkülöző jog•ügvlet érvénytelen. A kir. Kúria az 1923. évi október 19-én P. V. 805—27/1923. sz. alatti 3*