Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. Ítéletével a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetének, helyt adott. Ennek az ítéletnek idevágó indokolása a következő : A vonatkozó adásvételi ügyletet tartalmazó ideiglenes adásvevési szerződésben ugyan kifejezetten nincs benne az, hogy a vételár mikor lesz fizetendő, úgy az sincs benne, hogy a tehermentesítésnek mikor kell megtörténnie. Hogy azonban az ügyletkötő felek erre nézve a szerződéskötés alkalmával egyértelműmegállapodásra jutottak, a felek egyező előadása alapján az elsőbíróság által megállapított s a fellebbezési bíróság által átvett tényállásból kitűnik, amely szerint a felek között az volt a megállapodás, hogy a vételárhátralék az ingatlan tehermentesítése után fizetendő. Hogy pedig a felek az alperes által elvállalt tehermentesítésnek haladéktalanul való eszközlésében állapodtak meg, megállapítható abból a tényből, hogy az alperes a felperesnek folyton ígérte a tehermentesítést. Minthogy pedig abban az esetben, ha a jogügylet kötésekor valósággal létrejött megállapodások a jogügyletről felvett s felek által fenntartás nélkül alá is írt s az elidegenítést máskülönben kétségtelenül tanúsító okiratba tévesen, homályosan, esetleg hiányosan lettek belefoglalva, a valóságos és teijesmegegyezésnek az okiraton kívül álló más bizonyítékkal is eszközölhető kimutatásától, illetve bizonyításától a felek annál kevésbbé lehetnek elzárva, mert a 4420/1918. M. E. számú rendelet nem állapítja meg az okiratnak sem tartalmi,, sem alaki kellékeit és nem mondja ki, hogy az okirat említett hiányai az ügylet érvénytelenségét vonják maguk után, a rendeletben foglalt korlátozások pedig mint kivételes természetűek ki nem terjeszthetők. A felek között létrejött adásvételi ügyletnek érvénytelenségét megállapítani nem lehet abból, hogy a vételárhátralék fizetéséről és a tehermentesítésről abban rendelkezés nem foglaltatik, mert erre nézve a felek szerződéskötéskori megállapodása a lelek egyező perbeli előadása alapján megállapítást nyert s ezzel az okirat e részbeni hiányosságapótoltatott. Azt sem lehet érvénytelenségi okul elfogadni, hogy a kereset alapjául szolgáló szerződésben a végleges szerződés megkötésének ideje nincs megállapítva, mert a szerződés, bár annak címe ideiglenes adásvevési szerződés, a< végleges szerződés minden kellékével el van látva. Az tény, hogy a kérdésben forgó okirat szerint a vevők-a megvett birtoknak a vételár teljes kiegyenlítése után lépnek birtokába, mis ezzel szemben a peresfelek egyező előadása alapján megállapított tényállás szerint, az eladó alperes az ingatlant a vevő felpereseknek már a szerződés megkötése alkalmával birtokukba bocsátotta akként, hogy az addig a felpereseknél haszonbérletben volt ingatlan után a felperesek az: alperes beleegyezésével haszonbért többé nem fizettek. Az okirat és a felek valóságos megegyezése közt fennforgó ez az eltérés azonban az ügylet érvényére befolyással nem lehet, mert a fennebb kifejtetteknél fogva az okirat téves tartalma, a felek valódi akaratát tartalmazó bizonyítékkai, a jelen esetben a felekegyező előadásával helyreállítható. Az okiratban vételár gyanánt 14,000 K van kitüntetve, ezzel az okirattal ugyanazon napon kelt s egyedül a vevő felperesek által aláírt nyilatkozatban pedig a vevők kijelentik, hogy a szerződésben írt 14,000 K vételárral szemben az ingatlant 17,000 K-ért vették meg. Ámbár az. utóbb említett okiratot az eladó alperes alá nem írta, ebből a körülményből az ügylet érvénytelenségét szintén nem lehet megállapítani, mert a szerződés megkötése és írásbafoglalása idején a szerződésbe írt vételár határozottságára, a szerződés érvényessége szempontjából nem bír befolyással az a körülmény, hogy a vevő felek utóbb a szerződés szerinti vételáron felül még további vételár fizetését Ígérték, mert a vételár határozottságának vizsgálatánál, az okirat érvényél illetően, a szerződésben kifejezett vételárösszeg az irányadó és nem az esetleg utóbb tett több fizetésre vonatkozó ígéret. Egyébként a vételár összegét illetően minden kétséget eloszlat a felek egyező előadása alapján e részben megállapítoit az a tényállás, hogy a vételár tényleg 17,000 K, ebből tehát nyilvánvaló, hogy a felperesek által tett többfizetési ígéretet az alperes mint eladó, a szerződésalkalmával nyomban elfogadta.