Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

•62 Magánjogi Döntvénytár. évi XXXVIII. te. 6. $-a értelmében a törvény életbeléptetésétől, vagyis 1923. évi dec. 16-ától kezdődően ezen törvény 2. §-ának 1. bekezdése szerint járó kártérítést ítélte meg a törvényes késedelmi kamat helyett. A tőkeösszeg után alperes törvényes kamatot csak a tartozás esedékessé válásától, illetve a kereseti kérelemre tekintettel, 1921. évi január 1-től 1923. évi december 16. napjáig terjedő időre köteles fizetni. Felperes csak részben vált ugyan pernyertessé. De mivel alperes a kölcsöntartozás lejárata után saját perbeli előadása szerint tartozása fejében csak 95,000 K-t ajánlott fel a felperesnek s így a perre nyilván ő szolgáltatott okot, s mivel annak eldöntése, hogy alperes a kapott 500 dollár kölcsön fejében menynyit tartozik felperesnek magyar koronában megfizetni, bírói megállapítástól függött: ezért a kir. Kúria a Pp. 426. és 508. §-ai értelmében alperest az összes elsőbírósági és fellebbezési eljárási költségek megfizetésére kötelezte. zL Ad I. Állandó gyakorlat: Hitelj. Dtár XVI. 47., XIV. 2., XIII. 27—29. szám. — Ad II. V. ö. Hitelj. Dtár XV. 70., 76. Az ítélet azonban nyilvánvalóan szem elől téveszti, hogy a késedelmes adós bírói gyakorlatunk szerint a késedelmi kamaton felül a valutakülönbözetet is megtéríteni köteles: Mjogi Dtár XVI. 96., 120. sz. 44. A U20/1918. M. E. sz. rendelet szempontjából az ügylet érvénytelenségét nem eredményezheti az, hogy a jogügylet kötésekor valóban és kifogástalanul létrejött megállapodások a jogügyletről felvett, a felek által fenntartás nélkül aláírt s az elidegenítést különben kétségtelenül tanúsító okiratba tévesen, hiányosan vagy homályosan lettek belefoglalva. (Kúria 1924. ápr. 24. P. V. 6912/1923. sz.) Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a peres felek között létesült adásvételi ügyletről készült okiratban a vételár fizetésének időpontja megjelölve nem lévén, az okirat a 4420/1918. M. E. sz. rendeletnek meg nem felel s ekként az ügylet érvénytelen ; hogy továbbá a fellebbezési bíróság akkor is jogszabályt sértett, amikor kimondta, hogy az ügylet lényeges kellékének hiánya tanúvallomásokkal nem pótolható s ezért a felperes által ide vonatkozóan ajánlott bizonyítást fel nem vette.