Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. (53 Felperesnek ez a panasza alapos; ugyanis: amikor a peres felek a közlük létrejött, ingatlan vagyon elidegenítését tárgyazó jogügyletet írásba foglalni kívánták s a vonatkozó okiratot ki is állították, ellenkező kikötés hiányában azt kell feltenni és meg­állapítani, hogy az okiratba mindazt és ügy kívánták belefoglalni, amint megállapodtak. Ebből és az ellenkező tételes rendelkezés hiányából az következik, hogy a (. . . mint a fejben . . .). Ilyen esetben ugyanis a felek a valóságos és teljes megegyezést kíván­ták az okiratba foglalni, az e körül esetleg fennforgó okirati hiány tehát az ő akaratukkal meg nem egyezik, miért is a valóságos és teljes megegyezésnek okiraton kívül, tehát más bizonyítékkal is eszközölhető kimutatásától annál kevésbé lehetnek elzárva, mert a 4420/1918. M. E. sz. rendelet nem állapítja meg az okirat tartalmi s alaki kellékeit s nem mondja ki, hogy az okirat emlí­tett hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után s az érin­tett rendeletben foglalt korlátozások kivételes természetük miatt nem fokozhatok s ki nem terjeszthetők. Ezeket szem előtt tartva, a kir. Kúria utal arra, hogy a kere­sethez A) V. alatt egy szerű másolatban csatolt ideiglenes adás­vételi szerződés 5. pontja szerint «alperes eladó kötelezi magát, hogy H. Béla lakó folyamatban levő kilakoltatási ügyét teljesen elintézi, amis ezen ügy elintézést nyer, a vételárhátralék kir. köz­jegyzői letétbe helyeztetik a végleges szerződéskor)). Az okirat most idézett pontja kétséget hagy fenn aziránt, hogy a vételárhátralék mily időpontban s mily módozatok mellett volt fizetendő, következésképen a szerződés ide vonatkozó rendel­kezése homályos. Felperes a per folyamán (7. sz. alatt előkészítő irat és 8. sz. tárgy, jkv.) tanubizonyítást ajánlott arra nézve, hogy a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy a vételárhátralékot felperes 1922. augusztus 1-én, de alperes kívánságára már 24 óra alatt is kiegyenlíti s hogy felperes már az ügyletkötést (1922. júl. 5.) követő napon közölte alperes eladóval, hogy a szerződés 5. pont­jában érintett kilakoltatáshoz nem ragaszkodik, teljesít anélkül is s hogy eladónak a vételárhátralék rendelkezésére áll. Á fentiekre figyelemmel tehát eljárási szabályi sértett a fellebbezési bíróság akkor, amikor a felperes által a vételár fize­tése tekintetében létrejött megállapodási illetőleg, a felperes által felajánlott s a 4420/1918. M. E. sz. rendelet által ki nem zárt •bizonyításfelvételt mellőzte. = A régebbi formalizmus megnyugtató enyhítése, immár állandósult gya­korlat ; I. fent a 8. és 24. sz. esetet és jegyzetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom