Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. Az irányadó tényállás szerint felperes ugyan azzal adta át az 500 dollárt alperes fiának, hogy az alperes dollárban fizesse vissza, ebből azonban még nem lehet következtelés útján megállapítani azt, hogy alperes kifejezetten tényleg kötelezettséget vállalt volna a kölcsönnek valóságos dollárokban leendő visszafizetésére. Ezt következtetés útján megállapítani annál kevésbé lehet, mert az irányadó tényállás szerint alperes azután, hogy az 500 dollárt fia a felperestől elhozta, fel akarta keresni felperest, hogy vele a kölcsönnek miként való visszafizetése tárgyában megegyezésre jusson, azonban felperest otthon nem találván, felperes fia előtt a csatolt kötelezvényt aláírta, amelyben azonban a szövegnek az a nyomtatott része, hogy az 500 dollár miként fizetendő vissza, kitöltve nincs. A felek között tehát arra nézve, hogy az 500 dollár kölcsön természetben, avagy pedig hazai pénznemben fizettessék vissza, határozott megállapodás létre nem jött, Minthogy egyfelől az irányadó tényállás szerint felperes 500 dollárt adott alperesnek kölcsön, s minthogy másfelől alperes nem vállalt kifejezetten kötelezettséget a kapott 500 dollárnak valóságban (természetben) dollárokban való visszafizetésére: ezért más megállapodás hiányában alperes kölcsöntartozását ugyan 500 dollárról szólónak, de nem 500 dollárnak valóságban (természetben) való fizetésére irányulónak kell tekinteni. Minthogy pedig a kölcsön visszafizetése tekintetében a teljesítés helye, vagyis alperesnek, mint kötelezett félnek lakóhelye Magyarországnak a trianoni békeszerződés szerint meghagyott területén van, itt azonban a dollár törvényes fizetési eszközként forgalomban nincsen : ezért a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen felhívott jogszabály értelmében az 500 dollár a lejárat napján, vagyis 1920. karácsonykor a dollárnak ezen a napon jegyzett árfolyama szerint megfelelő összegű magyar koronában volt visszafizetendő. A megállapított s meg nem támadott lényállás szerint 1920. évi karácsonykor a dollárnak tőzsdei középárfolyama 525 K volt, s így alperesnek a lejáratkor, azaz 1920. evi karácsonykor a felperestől kölcsönvett 500 dollár egyenértéke fejében 262,500 K-t kellett volna visszafizetnie. Az esedékesség időpontjában, vagyis 1920. évi karácsonykor 262,500 K-t kitevő kölcsöntartozást a kir. Kúria a pénz értékének azóta bekövetkezett csökkenéséhez képest valorizáltál) megítélhetőnek nem találta ; mert nincsen sem törvény, sem a bírói, gyakorlatban kifejezésre jutott jogszabály, amelynélfogva a kölcsöntartozás valorizáltan megítélhető lenne. A 262,500 K tőkeösszeg után azonban a kir. Kúria az 1923.