Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. Az irányadó tényállás szerint felperes ugyan azzal adta át az 500 dollárt alperes fiának, hogy az alperes dollárban fizesse vissza, ebből azonban még nem lehet következtelés útján meg­állapítani azt, hogy alperes kifejezetten tényleg kötelezettséget vállalt volna a kölcsönnek valóságos dollárokban leendő vissza­fizetésére. Ezt következtetés útján megállapítani annál kevésbé lehet, mert az irányadó tényállás szerint alperes azután, hogy az 500 dollárt fia a felperestől elhozta, fel akarta keresni felperest, hogy vele a kölcsönnek miként való visszafizetése tárgyában meg­egyezésre jusson, azonban felperest otthon nem találván, felperes fia előtt a csatolt kötelezvényt aláírta, amelyben azonban a szö­vegnek az a nyomtatott része, hogy az 500 dollár miként fize­tendő vissza, kitöltve nincs. A felek között tehát arra nézve, hogy az 500 dollár kölcsön természetben, avagy pedig hazai pénznemben fizettessék vissza, határozott megállapodás létre nem jött, Minthogy egyfelől az irányadó tényállás szerint felperes 500 dollárt adott alperesnek kölcsön, s minthogy másfelől al­peres nem vállalt kifejezetten kötelezettséget a kapott 500 dol­lárnak valóságban (természetben) dollárokban való visszafizeté­sére: ezért más megállapodás hiányában alperes kölcsöntartozá­sát ugyan 500 dollárról szólónak, de nem 500 dollárnak való­ságban (természetben) való fizetésére irányulónak kell tekinteni. Minthogy pedig a kölcsön visszafizetése tekintetében a tel­jesítés helye, vagyis alperesnek, mint kötelezett félnek lakóhelye Magyarországnak a trianoni békeszerződés szerint meghagyott terü­letén van, itt azonban a dollár törvényes fizetési eszközként for­galomban nincsen : ezért a fellebbezési bíróság ítéletében helye­sen felhívott jogszabály értelmében az 500 dollár a lejárat nap­ján, vagyis 1920. karácsonykor a dollárnak ezen a napon jegy­zett árfolyama szerint megfelelő összegű magyar koronában volt visszafizetendő. A megállapított s meg nem támadott lényállás szerint 1920. évi karácsonykor a dollárnak tőzsdei középárfolyama 525 K volt, s így alperesnek a lejáratkor, azaz 1920. evi karácsonykor a fel­perestől kölcsönvett 500 dollár egyenértéke fejében 262,500 K-t kellett volna visszafizetnie. Az esedékesség időpontjában, vagyis 1920. évi karácsonykor 262,500 K-t kitevő kölcsöntartozást a kir. Kúria a pénz értéké­nek azóta bekövetkezett csökkenéséhez képest valorizáltál) meg­ítélhetőnek nem találta ; mert nincsen sem törvény, sem a bírói, gyakorlatban kifejezésre jutott jogszabály, amelynélfogva a köl­csöntartozás valorizáltan megítélhető lenne. A 262,500 K tőkeösszeg után azonban a kir. Kúria az 1923.

Next

/
Oldalképek
Tartalom