Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

54 Magénjogi Döntvénytár. kötelék jogerős felbontása után hozományi, avagy kelengye jellegemár közömbös, de amelyeknek kelengye minőségét a bíróság megállapította, illetve a C. 2—3. és 5. t. alatt felvett ingókra nézve azt állapította meg, hogy ezek kizárólag női használatra rendelt ruhadarabok és öltözéktárgyak, melyek minőségük és mennyiségüknél fogva a felperes társadalmi állásában levő hitvestársnak rendszerinti szükségletét túl nem haladják, s mint ilyenek a férj által nem ugyan miként a fellebbezési bíróság téves jogi következtetéssel megállapítja, ajándékul, hanem a házasság tartama alatt nejét megfelelő ruházattal ellátni köteles férj ebbeli kötelezettségéből folyólag a felperes részére beszerzett ruhaneműek. és öltözködési tárgyaknak tekintendők, a felperes külön vagyonának a tárgyai s az ő kizárólagos tulajdonai. Ezeket tehát a felperes az azokat jogosulatlanul visszatartó alperestől tulajdonjoga alapján természetben visszakövetelni jogosult. Az alperes által jogosulatlanul visszatartott s a felperes által tulajdonjoga alapján visszakövetelt és természetben kiadandó ingóságokra vonatkozólag pedig, anyagi jogszabálysértéssel állapította azt meg a fellebbezési bíróság, hogy azoknak természetben való ki nem adása esetén a felperesnek azok az életközösség megszüntetésekor létezett értékével kellene beérnie, mert a tulajdonjog alapján a tulajdonos ingóságait az azt jogosulatlanul visszatartó alperestől elsősorban és feltétlenül természetben jogosult visszakövetelni; s a kiemelt tényállás szerint az alperes birtokában maradt és ma is birtokában lévőnek tekintendő ingóságok ellenértékének megtérítése csak abban az időpontban válik a felperesre nézve tényleges értékkel bíróvá és érvényesítendővé, amikor a végrehajtás alapján az ingóságok hiánya kétségtelenné válik; amikor tehát azoknak a tulajdonostól való végleges elvonása és a termeszeiben való kiadhatás lehetőségének megszűnte megállapítást nyer; az ingók helyébe lépő egyenértéknek is olyannak kell tehát lennie, mely a természetben való kiadás lehetőségének megszűnése időpontjában létező ellenértéknek felel meg. A kereset tartalmából megállapíthatólag pedig a kereseti kérelem nem vagylagosan terjesztetett elő, hanem a felperes az ellenérték megtérítését kifejezetten arra az esetre kérte, ha ezeket az ingóságokat az alperes részére természetben ki nem adná, s azok birtokában meg nem találtatnának, a vagylagos kérelemtől az alperes hátrányára eltérő kereseti kérelemválloztatásról tehát szó nem lehet és így az alperesnek erre vonatkozó anyagi jogszabálysértésre alapított panasza is alaptalan. Á tulajdonjogban rejlő elsősorban érvényesíthető természetben való fellétlen visszakövetelési joga alapján a felperes kere-