Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

52 Ma gá iijog i DÖ ntvénytár. az ügyletet gazdasági lehetetlenülés okából fel nem bontotta. Felpereseknek ez a panasza alapos. Ugyanis a fellebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy ;iz 1 922. június hó 2-án megkötött adásvételi szerződés szerint eladott peres ingatlannak 700,000 K-ban megállapított vételárára a szerződéskötés napján pénzintézeti betétkönyvvel teljesített 457,000 K-án felül, 1922. augusztus hó 1-én 243,000 K-t, 1922. október hó 1-én pedig 300,000 K-t voltak kötelesek alperesek fizetni. A fellebbezési bíróság állal megállapított s e részben meg nem támadott tényállás szerint elsőrendű alperes az 1922. augusztus 1-én lejárt 243,000 K-t akkor meg nem fizette és csak 1922. augusztus hó 9-én ajánlotta fel, ekkor azonban felperesek alperesek késedelmére utalással a teljesítést el nem fogadták és a szerződéstől elállottak, mire alperesek az esedékes vételárrészletet, még pedig 43,000 K-t készpénzben, 200,00(1 K-t pedig pénzintézeti betétkönyvben 1922. augusztus hó 10-én bírói létéibe helyeztek. A dolog ilyen állásában a kérdés az, hogy alperesek 1922. augusztus 10-én megfelelően teljesítettek és a fennforgó késedelem feljogosította-e a felpereseket az ügylettől való elállásra ? A kir. Kúria ide vonatkozóan azt állapítja meg, hogy az 1922. augusztus 10-iki teljesítés nem volt megfelelő, mert az alperesek készpénzben tartoztak fizetni s a betéti könyvvel való fizetést felperesek nem voltak kötelesek elfogadni. A dolog ilyen állásában, úgy figyelemmel arra a körülményre, hogy a szerződéskötés napján (1922. június 2.) a zürichi jegyzés szerint 0'64-en jegyzett korona 1922. augusztus 1-én már 0261 a-en állott s augusztus 3-án 0-4 7-re sülyedt, alperesek a korona ingadozására tekinlettel, az 1922. augusztus 1-ére kiiíízött fizetési határidőnek be nem tartása folytán az ügylettől elállhattak s alperesek az 1922. augusztus 9-én felajánlott teljesítést elfogadni nem voltak kötelesek és pedig annál kevésbé, mert az eladóknak érdekükben állván, hogy az eladott háznak, szerződésileg megállapított ellenértékét a szerződésileg kikötött időben megkapják, azt gazdasági rendeltetésére fordíthassák, a fizetésre kitűzött határidőnek pontos betartása a szerződésnek annál lényegesebb feltételévé válik, minél gyorsabban s minél nagyobb mértékben változnak a gazdasági viszonyok és mert a korona értékének a fentjelzett időben bekövetkezett leesökkenése folytán az adásvételi ügyletnek fenntartása már nem felel meg sem annak az eredeti célnak, hogy az adásvételi ügyletnél fennforgó értékkicserélés a felek által szemmel tartott gazdasági egyenlőségnek mindkét részről megfeleljen, sem a felek eredetileg arra irányult akaratának, hogy a teljesítés az eladó jelentékeny kárával és a vevő aránytalan előnyével ne járjon s így az ügyletkötéskor fennforgó gazdasági és jogi lehetőség a teljesítési idő bekövetkezésekor is fennforogjon. A fentiekre tekintettel a fellebezési bíróság nyilván az anyagi jogot sértette, amikor megállapítván azt, hogy alperesek a teljesítés körül késedelemben nincsenek, felpereseket az adásvételi