Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 49 33. A bírói gyakorlat értelmében az ügylet gazdasági lehetetlenülése megállapítható mindazon adásvételi ügyleteknél is, amelyeknél a teljesítés, jelesül a vételár lefizetése, oly későbbi időben következik be, amelyben az ügylet az eladóra nézve már érdekét vesztette, vagy amikor az ügylet teljesítése reá nézve a pénz értékének időközben bekövetkezett nagy leromlása folytán aránytalan hátránnyal járna. (Kúria 1924. ápr. 11 1>. V. 467/1924. sz.) Indokok: — — Téves a felperesnek az az érvelése, mintha a gazdasági leheletlenülés csak az opció esetében foroghatna fenn, mert ( . . . mint a fejben . . . ) Már pedig ezúttal ez az eset forog fenn. A felek között az adásvételi ügylet ugyanis 1922. máj. 28-án jött létre, a felperes részéről pedig a szükséges gyámhatósági hozzájárulás csak 1922. dec. 19-én (elvi hozzájárulás) és illető— tőleg 1923. március 27-én (végleges jóváhagyás) következettbe; időközben azonban még ha ennek kezdete attól az időponttól, vagyis 1922 október 12-től számíttatik is, amikor a felperes a Karczag város árvaszéke 2209 á. ü. 1922. sz. a. szerződés jóváhagyását megtagadó véghalározalának kézhezvételével tudomást szerzett arról, hogy a kiskorú eladók részéről a gyámhatósági jóváhagyás megtagadtatott, a pénz értéke, köztudomás szerint, annyira leromlott, hogy a szerződésben megállapított vételárösszeg megfelelőnek már egyáltalán nem volt tekinthető s a teljesítés az eladók részéről csak ezeknek aránytalan károsodásával járna. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy első- és hatodrendű alperesek a kérdésben forgó ingatlant időközben másnak (hetedés nyolcadrendű alperesek) magasabb vételáron eladták, mert a bekövetkezett gazdasági eltolódások miatt az eladó alperesek az esetben sem tartoznának teljesíteni, ha az ingatlant el nem adták volna, és mert a felperes részéről a vételár az eladók javára idejében lefizetve, illetve a bírói letétbe helyezve nem lévén s így első- és negyedrendű alperesek arról lénylegesen nem rendelkezhetvén s illetőleg azt saját javukra fel nem használhatván, a pénz értékének leromlása az eladó alperesek terhére nem róható. = Ugyanítty Mjogi Üiár XVI. 59—61. sz. Magánjogi Döntvénytár. XVII. 4