Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. tes lejegyzés azonban a jelzálogos hitelezők beleegyezése nélkül el nem rendelhető és pedig annál kevésbé, mert a jelzálogos hitelezőknek a telekkönyvi rendtartás 56. §-a d) pontja szerinti előleges meghallgatásra való meghívása nem történhet oly figyelmeztetéssel, hogy elmaradásuk esetén a lejegyzésbe és a jelzálogos terheknek a lejegyzett ingatlanról törlésébe beleegyezőknek fognak tekintetni; miután telekkönyvi kérvényi ügyekben jogkövetkezmény terhe alatt való idézésnek helye nincs. = Ugyanígy Mjogi Dtár VIII. 15. Dtár. r. f. IX. 227. — V. ö. Mjogi Dtár. III. 127., IX. 264. 29. A hitbizományi rendelet lk. §-ában említett ügyletek csak példaszerű felemlítése és nem kimerítő (taxativ) felsorolása azoknak az eseteknek, amelyek az állagváltozás fogalmi körébe vonhatók. (Kúria 1924. febr. 27. P. I. 484/1923. sz.) Indokok: A hitbizományi birtokosnak, úgy az 1862. okt. 9. napján kiadott udvari rendelet (királyi leirat) 16. és 17. §-ai, mint az 1869. évi április 7. napján kelt igazságügyminiszteri rendelet 14. §-a értelmében és e §-oknak egybevetett rendelkezése szerint joga van változtatásokat tenni a hitbizomány állagában, ha a változtatást az előnyösebb gazdálkodás tekintetéből célszerűnek találja és azt a hitbizományi hatóság a hitbizományi gondnok és a várományosok meghallgatása után jóváhagyja és engedélyezi. Az utóbbi rendelet 14. §-ának második bekezdéséből kétségtelenül megállapítható, hogy azok az ügyletek, amelyekre mind a két rendelet hivatkozik, csak példaszerű felemlítése és nem kimerítő (taxativ) felsorolása azoknak az eseteknek, amelyek az állagváltozás fogalmi körébe vonhatók. Ha tehát nem kétséges vagy perenkívül is megállapítható, hogy a tervezett változtatás nem jár a hitbizományi vagyonnak ellenérték nélkül való apasztásával és nem is eredményezi annak számbavehető ingyenes gyarapodását, vagyis ha nyilvánvaló, hogy a hitbizományi birtokos állagváltoztatás címén nem akar keresztülvinni olyan jogügyletet, amely csak királyi jóváhagyás mellett valósulhalna meg, akkor magábanvéve az, hogy a kérdéses ügylet nincs felemlítve az elől felhívott §-okban, nem gátolja azt, hogy az ezáltal célbavett állagváltozlatás a hitbizományi hatóság által jóváhagyassák és hogy ilyen módon a hitbizomány állagába jogérvényesen felvétessék olyan vagyon is, amely abba eredetileg nem tartozott. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt