Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. '.1 (. . . Mint a fejben . . .) Ha tehát való is volna, hogy alperes "1922. december 15-én olyan nyilatkozatot tett, hogy ó' a szerződést nem állja és ha ezt a nyilatkozatot nem is azon kifejezések kíséretében tette, amelyeket a fellebbezési bíróság megállapít s amelyekből okszerűen köveikezlethető, hogy az a nyilatkozat nem volt határozott és végleges, akkor is felperes, ha az ügyletet fenntartani kívánta s ahhoz ragaszkodott, egész terjedelmében tartozott volna teljesíteni az 1922. december 15-én megállapított fizetést. A felek között létrejött adás-vételi szerződés világos tartalma szerint ugyanis felperes a vételár 19 milliónyi fele részét 1922. december lo-én készpénzben tartozott megfizetni; alperes tehát a teljesítésnek más módját elfogadni nem volt köteles. A felperes, illetve megbízottja azonban a meg nem támadott tényállás szerint a jelzett napon csupán 4 millió koronát hozott készpénzben az alperes részére. Az alperes jogosan tagadhatta meg ennek az összegnek átvételét, mert közpolgári ügyleteknél a hitelező nem tartozik részteljesítést elfogadni. Ezek szerint felperes a kikötött időben kellő módon nem teljesített. Minthogy pedig nincs tényállás arra, hogy felperes a szóbanforgó 19 millió koronát később és valóságban, még pedig egész összegben készpénzben hozta volna a fizetési helyül kikötött alperesi lakásra és tény az is, hogy ezt az összeget bírói letétbe nem helyezte; alperes az ügylettől jogosan állhatott el, mert az utóbb beállott gazdasági viszonyok között teljesíteni, illetve a kisebbértékű pénzt elfogadni nem tartozott. A dolog ilyen állásában néni bír jelentőséggel, hogy alperes milyen előzmények után s mily kijelentésekkel tagadta meg a 4 millió korona átvételét, mert mindez a felperest nem mentesítette az egész összegnek a valóságos lefizetésétől, illetve bírói letélbehelyezésélől és mert a felperesnek vitatott fizetési készsége annál kevésbé vehető figyelembe, mert a meg nem támadott lényállás szerint felperes beismerte, hogy ő 1922. december 15-én az egész 19 millió koronát csak kölcsön útján lelt volna képes megszerezni, alperes pedig ezt a szerződés tartalmával szemben nem volt köteles tekintetbe venni . . . = Ad L V. ö. Mjogi Dtár XII. 8., XI. 82. — Ad II. Rész-szolgáltatás: Mjogi Dtár XV. 31., 42., XVI. 8i. sz. — V. ö. egyúttal az clőzó 28. sz. esettel. A jelen esetben döntő, hogy a vevő csak rész-szolgáltatást teljesítvén, az eladót kétségtelenül nem ejthette elfogadási késedelembe. 27. /. Színleges adás-vételi szerződés alapján eszközölt tulajdoni bekebelezés érvénytelen. — //. Törlési perben nincs szükség arra, hogy alperes kö-