Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)
'40 Magánjogi Döntvénytár. vásárlóerejében nagymérvű eltolódás állolt be, úgy, hogy a megállapodásnak foganatosítása esetében az elsőrendű alperest nagymérvű hátrány érné, a felperesek pedig nagy vagyoni előnyben részesülnének. A felpereseknek az az érvelése, hogy mivel az elsőrendű alperes a vételár fizetésére őket fel nem hívta, sőt a vételárat illetően az elszámolást velük megejteni vonakodott, a vételár megfelelő része bírói letétbehelyezésének elmulasztása ném eshetik az ő terhükre, azért nem bír megállható alappal, mert a felperesek tudtak, illetve a telekkönyvek alapján is tudniok kellett az alperesek vételéről s az alperesek által fizetett vételárról, módjukban állott tehát, hogy jogaikat a maga idejében érvényesítsék és a vételárat elszámolják, ebbeli mulasztásuk tehát az alperes terhére nem róható. A fellebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt akkor, amikor a felpereseket az elsőrendű alperes elleni keresetükkel elutasította. = A konkrét döntés helyesnek látszik ugyan, de a Kúria más esetekben a vételár bírói letétbehelyezésének kívánalmát túlságos merevséggel hangoztatja. Úgy véljük, hogy, amikor a szerződésszegő fél a vételárra nézve elfogadási késedelemben van, akkor a bírói letétbehelyezés megkívánása merő formalizmus. Az eladónak végre is mindegy: a vevő kezében romlik-e a pénze vagy a bírósági letétpénztárban. Az elfogadási késedelemmel a pénzromlás veszélye épúgy kell, hogy átszálljon az efedóra, mint másnemű kár veszélye. V. ö. a köv. 26. sz. esettel is. 26.7. Az ügylettől való egyoldalú elállásra vonatkozó, de jogosulatlan nyilatkozat a szerződés fenntartásához ragaszkodó felet nem menti fel attól, hogy szerződéses kötelezettségének eleget ne tegyen, mert szerződésszegésnek viszonzása útján, vagyis ugyan másik féltől eredő, de újabb szerződésszegéssel nem lehet jogokat fenntartani, sem érvényesíteni. — II. A közpolgári ügyleteknél a hitelező nem tartozik részteljesítést elfogadni. (Kúria 1923. dec. 5. P. V. 3549/1923. sz.) Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében azt is panaszolta, hogy ő az adás-vételi szerződés feltételeinek megfelelőleg 1922. december 15-én az ezen napon esedékes első vételárrészletet 19 millió koronát alperesnek a fizetésre megszabott határidőn belül fizetésre felajánlotta, alperes azonban annak felvételét indokolatlanul megtagadván, szerződésszegés nélkül az adás-vételi ügylettől vissza nem léphetett.