Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. Ili értéke és a tényleges fizetés, vagyis a teljesítés idejében való értéke között jelentkezik, mert ellenkező eseíben a felperes az alperesek rovására indokolatlanul oly vagyoni előnyhöz jutna, amely jogilag meg nem okolható. Habár a fentebb kifejtetteknél fogva a távollévő B. Lajos gondnoka a gondnokolt ingatlanait eladni jogosítva nem volt. a képviselet korlátain kívüj kötött adásvételi ügyletből folyólag a gondnokolt mégis kötelezve van annyiban, amennyiben az ügyletből eredő haszon a gondnokolt javára szolgált. Miután pedig a meg nem támadott tényállás szerint a távollévő gondnoka az alperesektől átvett vételárat a gondnokolt ingatlanait terhelő jelzálogos terhek kifizetésére fordította, ennélfogva az alperesek netáni kárkövetelésének az a része, amely a gondnoknak hasznos beruházásából származott, a képviseleti hatáskör hiánya, illetve túllépése dacára is a gondnokoltat terheli, következőleg téves a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a képviselet korlátain kívül eljárt gondnok eljárásából a gondnokoltra kötelezettség semmi esetben sem származhatnék. Ennek dacára a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amellyel az alpereseket viszontkeresetükkel elutasította, azért helyes, mert az előbbi állapot helyreállításának kérelmezésén kívül a megtámadott fél a másiknak kárát megtéríteni csak akkor köteles, ha e kötelezettség a felek feltehető szándékának vagy a gazdasági lehetetlenülés szabályainak alkalmazásánál és a gazdagodási kereset elbírálásánál egyaránt követendő méltányossági szempontoknak megfelel. A meg nem támadott, ez okból ehelyütt is irányadó tényállás szerint azonban a szerződő felek, jóllehet az adásvételi ügyletek jogérvényét kifejezetten is a gyámhatóság jóváhagyásától tették függővé, azok rendelkezéseit mégis azonnal, tehát a gyámhatóság határozatának bevárása nélkül foganatosították, jelesül felperes a vételárakat a szerződés megkötésével egyidejűleg minden jogfenntartás nélkül átvette, alperesek ugyanakkor minden jogfenntartás nélkül a megvett ingatlanok birtokába léptek. A szerződéseknek a gyámhatóság jóváhagyásától függetlenül jogfenntartás nélkül történt eme foganatosításából pedig jogszerű a következtetés arra, hogy a felek szándéka szerint kártérítési kötelezettségük csak attól az időponttól áll be, amelyben a szerződésekkel célba vett eredmény meghiúsulásáról értesülnek, ezen az időn belül azonban a felek a kikötött jóváhagyás megtagadásának esélyeit egyaránt magukra vállalták, vagyis amidőn a szerződésekkel célba vett és már eleve bizonytalannak tartott eredmény a feleken kívül álló hatósági hozzájárulás hiányából meghiúsult,