Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 11. (Kúria 1923. nov. 15. P. III. 6511/1922. sz.) Indokok : Az alperes a keresettel szemben egyedül azzal védekezett, hogy felperes István nevű gyermeke fogantatásának idejében feslett életet élt. Ezt a védekezést nem vette tekintetbe a fellebbezési bíróság s az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte; mert a felperes L. Imrétől és N. Istvántól — akikkel szintén közösült — pénzt fogadott ugyan el, de azt nem kérte tőlük, s így azok a tények, amelyeket a nevezettek, mint tanuk igazoltak, felperes feslett életmódjának megállapítására nem alkalmasak . . . Abból a tényállásból, hogy felperes a vele nemileg közösölt férfiaktól előzetesen nem kért pénzt, helyesen vonta le a fellebbezési bíróság azt "a jogi következtetést, hogy a felperes a közösülést nem folytatta üzletszerűen. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság a kihallgatott tanuk vallomása alapján megállapított ítételi tényállásából azt a következtetést is helyesen vonta le, hogy felperes a közösüléseket nem folytatta a női szeméremérzet teljes hiányára való módon : az anyagi jogszabályt nem sérti alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelező ítéleti rendelkezése. A 3982/1916. M. E. számú rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelel a fellebbezési bíróságnak az az intézkedése, amelvlyel a felperes részére munkaniulasztás címén 12(30 K-át, gyermekkelengye fejében pedig 800 K-át ítélt meg. = A feslett élet kifogására nem hivatkozhatik, aki természetes atyaságát elismerte : Mjogi Dtár. XIV. 45., vagy aki a feslett élet tudatában a nőt házassági ígérettel bírta rá a közösülésre u. o. XVI. 91. sz. 4. /. A szerződésnek"az ügylet tárgya tilalmasságának okából fennforgó érvénytelensége az eme tilalmas ügylet foganatba menetelének biztosítása végett tett mellékkikötésekre is kiterjed. — //. A kétoldalulag turpis causa ügylet okából kapott szolgáltatást is vissza kell adni, ha megtartása a hozzájutott felet a másiknak a hátrányára méltánytalanul gazdagítaná. (Kúria 1923. nov. 14. P. II. 5580/1922. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében az elsőbíróság ítéletéből átvetien megállapított tényállás azt mutatja, hogy a peresfelek kereseti ügylete bornak, vagyis közszükségleti cikknek a forgalmát a felperesek felesleges közbeékelődésével megdrágító, tehát a 3678/1917. M. E. sz. rendelet 13. §-ába ütköző láncolatos ügylet volt. A felperesek terhére is törvényes tilalomba ütköző, alperesek szempontjából pedig az elsőbíróság ítéletének okfejtése 1*