Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

i Magánjogi Döntvénytár. szerint tilalmas eme vételi ügylet tehát már eredetileg nem volt érvényes; és így az előbbeni állapotba való visszahelyezésre irányuló jelen peres igény elbírálásához nem a fellebbezési bíróság ítéletében felhívott, érvényes borvételszerződést feltételező kormányrendeletek, hanem a kétoldalú turpitudóval terhelt ügyletekre vonatkozó általános anyagi jogszabályok szabnak irányt. Ezek szerint pedig a szerződésnek az ügylet tárgya tilalmásságának okából fennforgó érvénytelensége az eme tilalmas ügylet loganatba menetelének biztosítása végett tett mellékkikötésekre is kiterjed. Alperesek tehát a felperesektől kapott előleg és az ezektől átvett hordók megtartására nem meríthetnek a szerződésnek abból a kikötésből alapot, amely felpereseket szerződésszegésük esetére ezeknek az elvesztésével kívánta sújtani, hanem az anyagi jogszabályok ama rendelkezésének kell velük szemben érvényre jutnia, hogy a kétoldalulag turpis causa ügylet okából kapott szolgáltatást is vissza kell adni, ha a megtartása a hozzájutott felet a másiknak a hátrányára méltánytalanul gazdagítaná. Sem a fellebbezési bíróság ítéleti ténymegállapításában, de az iratokban nincs semmi ténybeli adat, mely arra vallana, hogy a kereseti szerződés alapján átvett pénz és vagyontárgyak felől folyó jelen perbeli vitában ezeknek az alpereseknél meghagyása mellett szólana a méltányosság; az anyagi jog szabályait sérti tehát a fellebbezési bíróság ítélete, mely alpereseket a kérdéses vagyoni érték erejéig alaptalan gazdagodáshoz juttatná. A tényállásnak két irányú hiányossága azonban mégis meggátolja a kir. Kúriát abban, hogy az itt kifejtett helyes anyagi jogalkalmazás követelményeit az alperesek ítéleti elmarasztalásával már mostan megvalósítsa, stb. = Ad II. A kétoldalú turpis causa esetére állandósult eme gyakorlatra I. Mjogi Dlár XV. 121., XIV. 25., 20., XIII. 44. sz. V. ö. ptk. tvjav. 1510. §. 2. bek. 5. Vízvezetékek a vízvezetési joggal együtt azon ingatlannak tartozékát képezik, amelynek szolgálatára rendeltetve vannak. (Kúria 1923. okt. 23. P. V. 836/1923. sz.) Indokok: A nem vitás tényállás szerint az a vízvezető árok, amelyről itt szó van, az alperes tulajdonát képező telken levő malom mozgatására szolgáló vizet vezeti a malomhoz. Az 1885. XXIII. t.-c. 2. §-a szerint vízvezetékek, (csatornák, árkok, csövek és hasonlók), melyek a vizet épületbe vagy telekre vezetik, avagy azt onnan elvezetik, a vízvezetési joggal együtt azon ingatlannak tartozékát képezik, amelynek szolgálatára rendeltetve