Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 101 csökkentésére. A kir. törvényszék a kimutatott valorizálódás ellenére az 530 cs. és kir. aranynak mintegy 15%-át mégis elengedte s a tartozást 450 cs. és kir. aranynak koronaértékére mérsékelte azért, mert figyelembe vette, hogy az ingatlanok értékemelkedése nem egyenletes s ha a szemle idején majdnem teljesen el is érte a kérdéses ingatlannak értéke az ú. n. aranyparitást, más időpontban ez az átértékeződés bizonyára nem mutatkozott volna ilyen teljesnek s így a számításnak némi helyesbítése alperes javára indokolt. A kir. törvényszék azzal a jogával is élt, hogy a kamatokat mérsékelje. Azt, amit alperes a kamatfizetés kérdésében felhozott, nem vehette ugyan figyelembe, mert felperes csupán a 9420/1914. M. E. sz. rendeletből eredő jogával élt, amikor a bankjegyben felajánlott kamatfizetést nem fogadta el, hanem arra az álláspontra helyezkedett, hogy megvárja a rendelet hatályának megszűnésének s az aranyfizetési kötelezettségnek feléledését. Es a rendelet azt ts kimondja, hogy a halasztás idejére ((mind a tőke, mind a kamatkövetelés után a kikötött, ilyennek hiányában a törvényes kamat számítható)). De a kir. törvényszék figyelemmel volt arra, hogy felperes más hitelezőkkel szemben amúgy is nagy előnyben részesült, amikor követelését csekély levonással aranyértékben kapja meg, amivel alperesre, szemben más adósokkal, amúgy is nagy teher hárul. Ezért a rendes kamatterhet (törvényes kamatot) meghaladó teljesítés túlzottnak látszott. Ezen leszállításnál némi útmutatásul szolgált az 1923 : XXXIX. te. 4. §-a, amely kizárja az ú. n. kártérítést az aranyra szóló tartozások esetében, ha a kamat is arany. Alperes a kamatot is aranyban fizeti. A kir. törvényszék ezen megfontolások alapján elengedte a kamatos kamatot s a kamatnak 5o/0-ol meghaladó részét. A 2000 K-t, amelyet alperes betéti könyvbe helyezett, a kir. törvényszék nem számította be, mivel ez a belét felperesnek a 9420 1914. M. E. sz. rendeletben biztosított már említett jogait nem érintette s nem minősíthette felperes kezéhez történt s különösen általa elfogadott fizetésnek. Végül a kir. törvényszék élt azzal a jogával is, hogy alperesnek a lehető leghosszabb halasztást adhassa a részletfizetés kedvezményével kapcsolatosan. Ezen intézkedésnél a kir. törvényszéket az a megfontolás vezette, hogy ha a kár értékéhez viszonyítva, a tartozás nem is nagyobb teher, mint 1904-ben volt, de a kifizetés kötelezettsége lényegesen nagyobb súllyal nehezedik az adósra, mint akkor. 19Ö4-ben mi sem volt könnyebb, mint a felmondott jelzálogos