Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magúnjogi Dóntvénytdr. 99 jelzálog törlése. 192-2. októberében alperes a májusban B. Márkus örököseivel kötött adásvételi szerződés alapján az ingatlan másik fele részének is tulajdonosa lett. 20,000 K vételárat tizetett s ekkor B. Márkus kölcsöntartozását is magára vállalta. 1915. július hó 9-e óta alperes kamatot nem fizetett. A kir. törvényszék nemcsak ezt állapítja meg peresfeleknek megegyező előadása alapján, hanem azt is, hogy alperes folyó pénzben többször megkísérelte a kamatfizetést, és felperes visszautasította. Alperes 1919. június 26-án 2000 K-t helyezett el takarékpénztári betétként felperesnek «B. Sándor 47. sz. aranykölcsöne kamatainak fedezetére)) megjelöléssel. Alperes szállítási vállalkozó volt, jelenleg a Sch. és társai cégnek alkalmazottja. Havi fizetése 1923. októberében — feleknek ebben is megegyező előadása szerint — 400,000 K, 1924. februáriusában — a 3. •/. a. csatolt bizonyítvány szerint — 800,000 K volt. Feleknek előadása megegyezik abban is, hogy alperes 1895-ban 4000 K hozományt kapott. És megegyezik abban is — amit különben az F) a. csatolt telekkönyvi kivonat is Dizonyít, — hogy 1911. októberében alperes feleségével együtt 8500 K-ért 6 kat hold 1233 négyszögöl területű szőlőt vásárolt, amelyet 1920. májusában lányának és vejének ajándékozott. Alperesnek tulajdonában van 10 felperesi részvény. Azt, hogy alperesnek egyéb jövedelme, vagyona volna, a kir. törvényszék a rendelkezésre álló adatokból nem állapíthatta meg; arra sincs adat, hogy tőzsdejátékkal milliókat szerzett. Az ingatlant illetően a 9. sorsz. alatt lajstromozott szakértői vélemény alapján a kir. törvényszék megállapította a következőket: 1904. június 22-én — ez az aranykölcsön betáblázásának napja — az ingatlan értéke 25,000—27,000 K volt. A szemle foganatosításának napján — 1923. decemberében — az ingatlannak forgalmi értéke 130.000,000—140.000,000 K. 1904. június 22-e és 1923. decembere közt az ingatlannak területe nenr változott; az utcai lakóépületben azóta a két utcai szobából álló lakáshoz előszóba és klozett létesült; az udvari lakóépületben a közfalakban ajtók törettek ; ezenkívül létesült még 25 m2 beépített területtel mosókonyha, kamra és klozett. Ezen hozzáépítéseknek forgalmi értéke 10.000,000—12.000,000 millió korona. IV. Alperes a követelés esedékességét nem vonta kétségbe, kifejezetten kijelentette, hogy ezen a címen kifogással nem él; nem is kérte a keresetnek egészében elutasítását, hanem csupán azon a tartozás súlyát enyhítő intézkedéseknek alkalmazását, amelyekről a kir. minisztériumnak 950/1923. M. E. sz. rendelete intézkedik. Ez a rendelet mindenek előtt kizárja azt, hogy az aranytartozás teljesítése aranyban kéressék, mert kimondja (1. §.), hogy a rendeletnek (1923. febr. 10-én történi) életbelépése előtt keletkezett valósággal aranyban teljesítendő tartozásokat, ha a rendeletnek életbelépése után járnak is le, nem kell aranyban kifizetni, hanem bármely törvényes fizetési eszközzel lehet. Felperes az aranyban teljesítést, amelyet első helyen kér, nem követelheti tehát, hanem a rendeletnek megfelelő átszámított teljesítést, amely abban áll, hogy az adós a tényleges fizetés napját megelőző napon a budapesti tőzsdén jegyzett záróárfolyamnak vagy a devizaközpont árfolyamállagának, avagy (ilyen árfo7*