Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. követelménye az, hogy nem lehet többé megtámadni azt, ami azért nincsen, mert már megszűnt; és hogy másfelől minden jogintézménynek, tehát a perújításnak is megvan olyan magától értetődő célja és feltétele «conditio juris quae tacite inest (= in jure est)», amelyet a törvénynek kijelentenie nem szükséges és ameilyel szemben jogsértésről csak akkor lehetne szó, ha a törvényben épen az ellenkezője volna kifejezve, vagyis ha a törvényben tilalom foglaltatnék s ezt a tilalmat szegte volna meg a bíróság, mindezt a fellebbezési bíróság eldönteni nem tartozott s a kir. Kúria mindezzel ezúttal azért nem foglalkozik, mert álláspontját a feloldó végzésben megjelölte, lényegében megindokolta és nem talál semmi okot arra, hogy attól az álláspontjától ezúttal eltérjen. Ami az alapperbeli ítélet értelmezését illeti, e részben a fellebbezési bíróság szintén nem sérthetett jogszabályt, mert ezt a kérdést a kir. Kúria feloldó végzésében már, még pedig indokoltan eldöntötte s ezzel szemben az alperes által támogatásul felhívott 86. számú p. t. ü. döntvénynek kijelentéseit a fellebbezési bíróság annál kevésbé tartozott mérlegelni, mert ez a döntvény egészen más természetű igényekre vonatkozik és mert ez a döntvény a valorizálást nem zárja ki teljesen, aminthogy az ingatlanokért járó vételár valorizációja — megfelelő alakban — már régtől fogva állandó bírói gyakorlat s végül azért sem, mert amikor, mint most is ép az alapperbeli ítéletnek az a jogi álláspontja, hogy ingatlanra vonatkozó opciónál anyagi érdekkiegyenlítésnek kelí lenni, akkor meg kell valósítani mindazt, ami e cél elérésére alkalmas és ezt meg kell valósítani még akkor is, ha ez az ítéletben nincs is kimondva, hacsak kifejezetten kizárva nincsen. Ez a cél azonban a pénz értékkülönbözetének megtérítése nélkül elérhető nem lévén, nyilvánvaló, hogy ha az alapítélet az anyagi érdekkiegyenlítést s az ezáltal feltételezett érdekegyenlőséget tűzte ki céljául — aminthogy valóban ebből indult ki s másból ki sem indulhatott — akkor ebben egyúttal annak a megvalósíthatása is bennfoglaltatik, ami a kifejezett cél elérésére alkalmas. Idevonatkozóan a kir. Kúria még megjegyzi, hogy az a jogszabály, amelyet a kir. Kúriának egy másik tanácsa e tanács feloldó végzésének meghozatala előtt 7646/1922. sz. ítéletében helyesen felhozott és alkalmazott s amely szerint hatálytalanná válik az ügylet olyan lényeges feltevés meg nem valósulása esetében, amely feltevés az ügyleti akaratelhatározásl a közönséges életfelfogás szerint irányítólag befolyásolta, a jelen esetben annál is inkább alkalmazható, mert a közbenszóló ítélet az 1921. évi június 30-iki értéket tartotta szem előtt s a közönséges életfelfogás szerint nem lehet feltenni, hogy a felperes, aki csak «végső esetben)) ment bele ingatlanai átengedésébe, ennél az értéknél több mint tízszer kisebb értékért is akarta volna ingatlanait átengedni. Nem változtat ezen, hogy — amint felülvizsgálati kérelmében az alperes panaszolja — az ítéletekben nincsen megjelölve, hogy az értékkülönbözet frank, dollár, búza, takarékkorona stb. alapján