Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. s:5 bői állanak fenn és azokat úgy kell értelmezni és alkalmazni, ahogy azt az adott esetben az osztó igazság követeli. — IV. Perújításnak nincs helye, ha a perújítással megtámadott ítélet a perújító félre nézve egyéb módon már hatályát vesztette. (Kúria 1924. jún. 11. P. V. 1613/1924. sz.) Indokok : Az alperes felülvizsgálati kérelme leginkább a kir. Kúria P. V. 4391/4923. számú feloldó végzésében * foglalt jogi álláspont megdöntésére irányul és csak másodsorban támadja meg a fellebbezési bíróság által megállapított tényállást. Alperesnek idevonatkozó panaszai azonban egyes részeikben figyelembe nem vehetők, egészben véve pedig merőben alaptalanok. A kir. Kúria feloldó végzésében elfoglalt jogi állásponttal szemben ugyanis a fellebbezési bíróság az említett jogi állásponthoz tartozott alkalmazkodni. Ehhez képest a fellebbezési bíróság annál kevésbé sértette meg azt az alperes által megsértettnek feltüntetett jogszabályt, amely szerint i. az újított perben is az alapperben elfoglalt jogi álláspont az irányadó, Í2. a szerződés — amennyiben a perújítás folytán, új tények fenn nem forognak — másként, mint az alapperben, nem értelmezhető és 3. hogy az újított perben először a perújítás kérdében kell határozni és a per érdemében csak akkor lehet határozni, ha a perújítás megengedhetőnek találtatott, — mert a fellebbezési bíróság mindezen kérdéseket nem is érintette, aminthogy nem is érinthette, mert ezen jogszabályokkal ellentétes álláspont a per folyamán eddig sehol sem érvényesült, de nem ís érvényesülhetett, miután a perújítás nem ezen az alapon, hanem egyedül azon alapon bíráltatott el, hogy lehet-e a perújítás jogintézményét igénybe venni akkor, amikor annak tárgya azért nincsen, mert annak az ítéletnek, amely perújítással van megtámadva, a hatálya megszűnt. E részben tehát jogszabálysértésről annál kevésbé lehet szó, mert abban, hogy az alapperbeli ítélet hatályosságának későbbi megszűnése tétetik a perújítási kérdés döntő alapjának, épen az foglaltatik, hogy az alapperbeli ítéletnek a jogi álláspontja — amely különben is az volt, hogy a felek érdekei kölcsönösek és egyenlők és hogy a felperesek nem károsodhatnak — nincsen érintve, mert csak az szűnhetik meg, ami joghatályos és mert a fellebbezési bíróság ítélete is ép arra a jogi álláspontra van fektetve, hogy a felperesek meg nem károsodhatnak és hogy a felek által kölcsönösen szolgáltatandó értékeknek egyenlőknek kell lenniök, ez az álláspont pedig a perújítás során is fenntartatott. És ép az a körülmény, hogy csak az szűnhetik meg, ami előbb joghatályos volt, adja magyarázatát annak is, hogy a fellebbezési bíróság nem sértette meg az alapperbeli ítélet jogerejét sem és pedig annál kevésbé, mert a perújítás eddigi folyamán nem az alapperbeli ítélet jogerejéről, hanem a jogerő alapjául szolgáló ítélet tartalmáról, ennek magyarázatáról és hatályának megszűnéséről volt 6zó. Azonban a fellebbezési bíróság idevonatkozóan sem sértett jogszabályt. Előtte ugyanis világosan állott a Kúria elfoglalt álláspontja. Hogy azután ez az álláspont helyes-e? jelesül, hogy igaz-e az, amit alperes vitat, hogy t. i. perrendtartásunk — vagy épen a külföldi perrendtartások — szerint is a bíróság nincsen jogosítva előzetesen, tehát mielőtt döntene abban a kérdésben : van-e helye perújításnak vagy sem, abban a kérdésben határozni, hogy az alapperben hozott s perújításban'megtámadott jogerős ítéletek hatályban vannak-e és hogy az újító felperes tartozik-e a jogerős alapperbeli ítéletek alapján teljesíteni vagy nem ? Vagy pedig ezzel szemben az-e az igaz, amit a felperesek vitatnak, hogy t. i. már a józan észnek, s még inkább a jogászi logikának a * L. fent Síi. sz. a. (1*