Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. Minthogy azonban ide vonatkozó lényállási s főleg azt, hogy alperes mikor és mennyit fizetett s az esetleges nem teljesítés vagy hiányos teljesítés egyedül az alperes menthetetlen mulasztása-e, vagy pedig nem-e ép a felperesek az okai annak, hogy az alperes az értékkülönbözetet meg nem adta, a fellebbezési bíróság meg nem állapította, s ezt tárgyalás nélkül a kir. Kúria sem állapíthatja meg, ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletét fel kelleti oldani s a fellebbezési bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára kellett másítani azzal, hogy a Pp. 543. §-ának harmadik bekezdése értelmében a fentebbi jogi állásponthoz alkalmazkodni köteles. = Az összes ítéletek tüzetes közlését I. Mjog Tára V. k. 33—37. sorszám alatt, tlr. Staud Lajosnak megragadó erejű méltatásával. Az eset íolyományaképen a budapesti kir. ítélőtábla 4924. febr. 28-án 14. P. 3520/1923. sz. ítéletével megállapította, hogy az alperes az 5.152,408 K vételárat nem a pénznek 1921. június 30-iki értékében helyezte bírói letétbe. Az alperes meg nem felelő teljesítési kísérlete után felperesek a teljesítési határidő elteltével alperesnek szolgáltatni többé nem voltak kötelesek és így az alperes javára megállapított és záros határidőn belül gyakoriandó opciós jog megszűnt. Ezzel megszűnt a felperesekre az alapperbeli ítéletek hatálya is és ezzel a perújítási kereset tárgytalanná vált. Felperesek perújítási keresete eszerint formailag sikertelen ugyan, lényegileg azonban felperesek lettek pernyertesek, mert megállapítást nyeri, hogy az alapperbeli ítéletek hatályukat vesztették. Ezért a bíróság a költségeket a felek között kölcsönösen megszüntette. (A táblai ítélet még nem jogerős ugyan, de az elvi kérdés már a Kúria lenti ítéletével el van döntve.) Ebben az ügyben lényegileg nem az a kérdés, hogy a bírói ítélettel megállapított igény utóbb mennyiben változott. Hanem a kérdés kizárólag a Kúria alapperbeli ítéleteinek értelmezésén fordult meg, melyet a Kúria — fenti ítéletévei a közbenszóló és a végitélet egymás mellé állítása útján mesteri kézzel oldott meg. Ami az eljárás kérdését illeti: felperesnek helyesen nem perújítást kellett volna kérnie, hanem végrehajtást megszüntető keresetet kellett volna indítania annak kimondására, hogy alperes végrehajtási joga megszűnt, mert a teljesítési határidőben a vélelárfizetés kötelezettségének nem lett eleget. A pernyertes félnek tűzött jogérvényesítési határidő jelentőségéről I. Mjogi Dtár IX. 210., 211., 296., X. 28—25., 211., XI. 130., XV. 89., 90. sz. — Az opcióra vonatkozó gazdasági leheletlenülés gyakorlatát!. Mjogi Dtár XIV. 40., XV. 1., 74., 89., 123., XVI. 3ü. (20. sz. polg. jegyz. dönlv.) és fent 33. sz. A valorizációs gyakorlatra nézve 1. fent 12—15., 34—il. és 13. sz. és a köv. 56. sz. esetet; ezenfelül a Mjogi Dtár XVI. 16., 41., 59., (10—<>r{., 75., 77., 9:5., 95., 96., 98., 102., 108., 109., 120. sz. eseteket és az ott idézetteket. 56. /. Ha ingatlan vételárhátralék hitelezése esetében a hitelezés ideje alatt a pénz értékromlása következett be, az osztó igazságnak az általános jogszabályokból folyó követelménye, hogy a vevő a fizetés idejében érdekkiegyenlítésképen vagy azt az értékkülönbözetet is megtérítse, amely a szerződés megkötésekor kikötött vételár benső értéke és ennek a