Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 77 fizetés idejében volt értéke között fennforog, uagy pedig abban az esetben, ha az ingatlan ára nem emelkedett a valuta leromlásának megfelelő arányban, térítse meg a vevő az ingatlannak a vételár esedékessége, illetve a fizetés felajánlásakor való aránylagos értékkülönbözetét. — //. Erészben nem okoz változást, hogy a vételárhátralék erejéig jelzálogjog lett bekebelezve. (Kúria '1924. ápr. 11. P. V. 5823/1923. sz.) A kir. Kúria: Az alperes felülvizsgálati kérelme következtében a fellebbezési bíróság ítéletét feloldja és a fellebbezési bíróságot arra utasítja, hogy a tényállást minden irányban szabályszerűen állapítsa meg és azután hozzon a kifej lendőkhöz képest újabb határozatot. Indokok: Az alperes azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogot sértett akkor, amikor viszonkeresetének elutasításával a felperesek keresetének helyt adott. Az alperesnek ez a panasza alapos. A keresetben megjelölt 40,000 K valójában vételár, még pedig az alperes és társai által a felpereseknek 1918. évi október havában 160,000 K-ért eladott ingatlanok egynegyed részének megfelelő része, amely vételár jellegét a telekkönyvi bejegyzés tartalma szerint is megtartotta. A kereset tartalma szerint a felperesek ezt a vételárat, amely az adásvételi szerződés értelmében 1923. évi október hó 23-ig volt fizetendő, 1923. évi április hó 2ü-án akarták kifizetni, miután azonban az alperes a felajánlott fizetési a korona értékének leromlása folytán el nem fogadta, felperesek a 40,000 K s ennek 1923. évi ápr. hó 1. napjától folyó 5% kamatai fejében 1923. évi május hó 2-án 40,170 K-t bírói letétbe helyeztek sebből az összegből a kir. járásbíróság a felpereseknek visszautalt 1430 K letéti költség levonása után fennmaradt 38,870 K-t az alperes részére kiutalt. A dolog ilyen állásában felperesek az 1923. évi június havában beadott keresetlevelük értelmében azt kérték, hogy az alperes a vételár biztosításául szolgáló jelzálogjog törlésére alkalmas okiratot 15 nap alatt a felperesek részére kiadjon, ellenesetben az okiratot az ítélet fogja pótolni. Ezzel szemben az alperes úgy az 1923. évi július hó 4-én az elsőbíróság, mint az 1923. évi augusztus hó 23-án a fellebbezési bíróság előtt azt vitatta, hogy a koronának 1918. évi október havától a fizetés felajánlásáig bekövetkezett nagymérvű leromlása folytán ő nem tartozott a 40,000 K névszerinti értékével beérni s jóllehet a 40,000 K 1918. évi október havi ériékének a tárgyalás időpontjában mintegy '16 millió korona felelne meg, két millió koronával beéri az esetre, ha felperesek ezt 15 nap alatt megfizetik. Alperes e két millió korona erejéig viszonkeresetet támasztott, amit a felperesek elutasítani kérlek. A jelen perben a felek, mint személyes kötelmi viszonyban álló vevők és eladók állnak szemben, miért is nyilvánvaló, hogy a felperesek keresete nem a 947/1888. I. M. sz. rendelet 9. és