Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 75 kiszabott teljesítési időig : 1923. március 8-ig a pénz értéke feltűnő mértékben csökkent, az ingatlanok ára pedig feltűnő mértékben emelkedett, ha tehát felperes csak összegszerűen, de nem értékben is kapná meg az ingatlanoknak 1921. június 30-iki értékét, akkor épen az érlékkieserélés időpontjában a felperes ((anyagi érdeke)) nem lehetett ((kiegyenlítve)), és vagyoni romlása állna be. A dolog ilyen állásában annálfogva, hogy a végítélet ellenkező kijelentést nem tartalmaz, azt kell megállapítani, hogy a végítéletben 1921. jún. 30-iki értékképen megállapított vételár ennek ugyancsak 1921. jún. 30-iki értékében van megállapítva. AH ez annyival inkább, mert a jelen esetben a vételár megállapítása az ügyiratokból megállapíthatóan, jelesül, mert alperes ismételt becslést kért az alperesre visszavezethető okból, csak igen hosszú idő múlva (mintegy lVa év) következett be és mert felperesek, akik csak «végső esetre» járultak ahhoz, hogy az ingatlanok 1921. jún. 30-iki értéke bíróilag megállapíttassék, nem tételezhették fel, hogy a «végső eset»-nek bírói ítélettel megállapítása az ő megkárosodásukai eredményezze ép akkor, amikor a közbenszóló ítélet épen ettől célozta megóvni, és amikor ők az 1921. jún. 30-iki érték felett 1921. jún. 30-án és azután sem rendelkezhettek. Ez az álláspont felel meg a fennálló jogállapotnak is, amellyel a meghozott ítéleteket annál is inkább összhangba kell és lehet is hozni, mert azok az ellenkezőt sem a rendelkező, sem indokolási részeikben ki nem jelentik; és mert azokból az újító felpereseknek ezzel ellenkező akaratára sem lehet következtetni, a közbenszóló ítélet pedig épen az ő akaratukra is van alapítva, és végül, mert fel kell tenni, hogy a bíróság ítéletét (a fentiek értelmében is) a fennálló jognak megfelelően kívánja értelmezni. Amennyiben tehát az alperes a vételárat nem a pénznek 1921. jún. 30-iki értékében, vagyis a fizetéskor nem a kél időpont között felmerült értékkülönbözettel együtt adta meg és ilyen módon utólag teljesíteni azért nem volna jogosult, mert mulasztásának egyedül ő az okozója s erészben alapos mentségre nem hivatkozhatna, akkor az alapperbeli ítéletek alapján alperes jogot nem érvényesíthet, mert ezt csak a megfelelő fizetés ellenében érvényesíthette, az újító felperesek pedig szolgáltatni többé nem tartoznak. Ebben az esetben azonban a perújítási kereset tárgytalan s nem szükséges eldönteni, hogy a felhozott perújítási okok fennforognak-e? mert ennek eldöntése csak akkor bírna jelentőséggel, ha alperesnek az alapperbeli ítéletekkel megállapított joga hatályban volna, mert csak akkor fűződhetne ehhez az újító felpereseknek az érdeke, ilyen érdek fennforgása nélkül pedig a perújítás intézményét nem lehet igénybe venni.