Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár 73 55. Az ítéletben egy bizonyos napnak megfelelő értékképen megállapított vételár a pénznek ezen nap szerinti értékében számítandó. Ha tehát a fizetés, habár jogosan is, később történik, a fizetés az időközi értékkülönbözettel együtt teljesítendő. (Kúria 1923. dec. 4. P. V. 4391/1923. sz.) Tényállás: A Kúria P, III. 1544/1921. sz. közbenszóló ítéletével (Aljogi Dtár XIV. 41., Mjog Iára II. Ki:!. I.) megállapította, hogy az alperes a részére 1910-ben kikötött opciót csak az ingatlanok 1921. évi június 30-iki értékének megfelelő összeg lelizelése ellenében gyakorolhatja, s az ügyet az ezen nap szerinti forgalmi értéknek érdemi elbírálása végett a fellebbezési bírósághoz utasította. — A budapesti kír. ítélőtábla erre 1922. október havában kimondotta, hogy alperes az opciót 5.152,408 K összeg (mint az 1921. jún. 30-iki névleges érték) kifizetése ellenében jogosult gyakorolni. Az ítélet hozatalakor az érték már lényegesen nagyobb volt. A kir. ítélőtábla erről a következőkép nyilatkozott.: A kir. ítélőtáblának aggályai merültek fel abban a kérdésben, hogy döntése által a felülvizsgálati bíróság hivatkozott közbenszóló ítéletében lefektetett s az ítélet alapjául szolgáló az a jogelv, hogy a bíróság nem nyújthat jogsegélyt a vételi jognak szerződés értelmében való gyakorlásához, ha a pénz >ásárlóerejének előre vem láthatott rendkívüli mértékű csökkenése folytán, a gazdasági viszonyok a tulajdonos vagyoni romlására és a fél meg nem engedett vagyoni előnyére oly lényeges xáltozást szenvedtek, hoi^y ennek folytán a lelek által a szerződés megkötésekor célbavett anyagi érdekkiegyenlítés lehetetlenné válik, — nem sértetik-e meg annak folytán, hogy a megváltási érték meghatározására megállapított időpont (1921. jún. 30.) óta az újabbi határozat hozataláig több mint egy év eltelt, amely idő alatt a pénz értékének további csökkenése miatt a tulajdonosok a jogszerző megokolatlan előnyére ismét az anyagi romlást megközelítő olyan helyzetbe jutottak, mint aminőben lettek volna, ha a szerződés az abban kikötött vételár mellett hatályosul. Minthogy azonbaji ez a per folyamán újabban leimerült gazdasági lehetetlenülés kérdése, a felülvizsgálati bíróság ítéleti és nem feloldó \égzés alakjában kifejezésre jutott rendelkezése fohtán a fellebbezési bíróság elbírálási körén már kívül állott, mert a feloldó végzés hozatala esetén a Pp. .'ii:;. Í. :Í. bekezdésében meghatározott alkalmazkodási kötelesség mellett is megengedett figyelembe vétele a feloldás folytán tartott tárgyaláson felmerült új lénykörülményeknek a Pp. 506. S-a érteimében meghozott közbenszóló ítélet esetében helyt nem foghal : a kir. ítélőtábla a felülvizsgálati bíróság ítéleti döntéséhez alkalmazkodva, csupán annak megállapítására szorítkozbatolt : hogy aljteres a perbeli vétel jogát a B) alatt csatolt bérleti szerződésben megjelölt felperesi ingatlanokra mily összeg lelizelése ellenében gyakorolhatja ? — A kir. Kúria V.)-l-',. február 21-én P. III. 7531/1922. sz. a. a kir. ítélőtábla ítéletét helybenhagyta azzal, hogy arra az esetre, ha alperes az 5.152,408 K-t 15 nap alatt meg nem fizeti, a bíróság alperesnek a vételhez iopcióhoz) való jogát megszűntnek mondja ki. — Az ítéletben megszabott teljesítési határidő ellelte előtt, 1923. márc. 7-én az alperes nevében X. budapesti kir. közjegyző megjelent felperesnél abból a célból, hogy alperesnek elővételi jogát gyakorolja. A közjegyző evégből a felpereseket 5.152,408 korona összeggel megkínálta. Felperesek azonban úgy a pénz átvételét, mint az adásvételi szerződés aláírását megtagadták és a Kúria ítélete ellen perújítással eltek. Az újított perben a kir. ítélőtábla felperesekel 1923. május 26-án 14. P. 3520, 1923. sz. ítéletével keresetükkel elutasította. A kir. ítélőtáblának ezt az ítéletét a kir. Kúria alább közölt I". V. 4394 1923. sz. ítéletével feloldotta.