Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

70 Magánjogi Döntvénytár. H. Az a kérdés tehát ezek után, tekintettel az alperesek által felvételt gazdasági lehetetlenülésre, hogy a szerződő felek jogviszonyára mily befolyással lehet a szerződés kelte (1918. évi április 25.) idejétől a szerződés teljesítésének végső határidejéig (1921. okt. 26.) terjedő időtartam alatt egyrészről a pénz belső ereje — vagyis vásárló értéke — másrészről pedig az ingatlanok forgalmi ára tetemes emelkedésének, a szerződéskötés idején előre nem láthatott, de a fennforgó viszonyok és körülmények megváltoztathatlansága folytán a pénz mint értékmérő hátrányára tényleg mégis előállott lényeges eltolódás. A kir. Kúria részben már több alkalommal alkalmazta azt a jogszabályt, hogy ilyen körülmények között az ingatlan vevője az ügylet teljesítését, vagyis a tulajdon szolgáltatását nem követelheti, sőt legutóbb — a 26. sz. polgári jogegységi döntvényében — az ingatlanra vonatkozó vételi jog (opció) kérdésében már általános kötelező erejűleg is ennek megfelelő jogi álláspontra helyezkedett. A fentebb említett körülmények között ugyanis az ügylet már nem felel meg sem annak az eredeti célnak, hogy az adásvételnél fennforgó értékkicserélés a felek által kölcsönösen szemmel tartott gazdasági egyenlőségnek megfeleljen, sem a felek eredetileg arra irányult akaratának, hogy a teljesítés az eladó jelentékeny kárával és a vevő aránytalan előnyével ne járjon s így az ügyletkötéskor fennforgó gazdasági és jogi lehetősége későbben, vagyis a teljesítési idő bekövetkeztekor is, fennforogjon. Az ügyletkötés céljának és az ügyletkötési akaratnak, tehát az ügylet úgy gazdasági, mint jogi — egymást kölcsönösen feltételezett — tényezőjének a felek akaratán kívül álló, elháríthatatlan, a viszonyok folytán bekövetkezett meghiúsulása következtében tehát a vevő nem lehet jogosult a teljesítést kövelelni, mert ez már a joggal való visszaélés tekintete alá esnék, amit pedig bírói oltalomban részesíteni nem lehet. Ezekhez képest, úgy tekintettel arra, hogy a fennforgó esetben az ügyletkötés ideje és a teljesítés végső időpontja közölt lefolyt időben a pénz értéke köztudomás szerint nagyon érzékenyen csökkent és az ingatlanok — főleg pedig az általános lakásínségnél fogva a házak — forgalmi árában igen nagy eltolódások álltak be, amit mulat ebben az esetben az, hogy a megállapítás szerint a szóbanforgó ingatlan értéke az adásvétel alkalmával 13,750 K volt, amihez viszonyítva a szerződés szerinti 14,000 K vételár megfelelő összegnek mutatkozott — míg ugyanannak értéke már a szakértők meghallgatása idején is — vagyis 1922. márc. 6-án 128,625 K-t, azóta pedig az ingatlanok folytonos áremelkedés miatt, mindenesetre még ennél az összegnél