Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 71 is többet tett ki. Mindezekből pedig megállapítható, hogy az alperesek jogszerűen hivatkozhattak a gazdasági lehetetlenülésre s ennek folytán az ügylet hatálytalanítására irányuló viszonkereseti kérelmüknek is jogszerű alapja van. Ha pedig gazdasági lehetetlenülés fennforog, abban az esetben a fentebb felhívott jogegységi döntvény ide vonatkozó indokolásából kitűnőleg is, a tulajdonos nem szorítható akarata ellenére arra, hogy a szerződéses vételár helyett elfogadja azt az összeget, amelyet a szerződés teljesítése idejében, avagy esetleg később, az ingatlan értékéül a másik szerződő fél egyoldalúan vagy pedig a szerződésen kívül álló harmadik személy (becsüs vagy szakértő) meghatároz és pedig annál kevésbé, mert a'fennforgó nagymérvű gazdasági értékeltolódások következtében a forgalmi érték megállapítása már a per tartamára és az azalatt beálló újabb értékeltolódásokra tekintettel is, biztos alapon nem történhet. » Épen erre való tekintettel nem helyezkedhet a kir. Kúria a fellebbezési bíróság által elfoglalt álláspontra sem. Minthogy azonban az alperesek teljesítési kötelezettségének meg nem állapításával s illetőleg a szerződés hatálytalanításával az előbbi állapot helyreállításának van helye, alperesek is kötelesek az általuk felvett 2000 K vételárelőleget visszafizetni és pedig, minthogy erészben az előbbi állapot helyreállítása másként nem történhet, kötelesek a vételárelőlegen felül a vételárelőleg időközi valutadiíl'erenciáját is felperesnek megtéríteni. Felperes ugyanis az által, hogy alperesek tőle 2000 K vételárelőleget a szerződés alkalmával felvettek, s azt utóbb sem vissza nem fizették, sem pedig felperes javára bírói letétbe nem helyezték s így azt a felperestől elvonták, ezen elvonás folytán a valutakülönbség erejéig károsodott. Ezt a 2000 K vételárelőleget ugyanis a szerződés szerint alperesek már mikor a szerződést 1918. ápr. 25-én írásba foglalták, előzőleg kézhez vették, s így afelett ettől kezdve rendelkezhettek, tehát a felperestől viszont ettől az időponttól lett az az összeg elvonva, aminek jogszerű következménye, hogy ezen időponttól kezdve a tényleges visszafizetésig felmerült pénzértékkülönbözetet is tartoznak az alperesek felperesnek megfizetni. A 200O K után a törvényes 5% kamat is meg volt ítélendő, mert alperesek ezt az összeget a felvétel idejétől kezdve használták, s így annak ellenértéke fejében a felperesnek kamatot fizetni kötelesek. Míg a pénzértékkülönbözet az előbbi állapot helyreállítására, mint kártérítés jelentkezik s így, minthogy az előbbi állapot csak a jelen ítélettel lelt helyreállítva, az után, vagyis a valutadiflerencia