Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 69 felek között a kereseti ingatlanok adásvétele tárgyában Sátoraljaújhelyen 1918. ápr. 25. napján létrejött adásvételi jogügyletet hatálytalannak mondja ki; kötelezi azonban alpereseket egyetemlegesen arra, hogy 15 nap alatt és végrehajtás terhével az előbbi állapot visszaállításának következményekép a vételárelőlegül felvett 2000 K-t, továbbá ezen összegnek 1918. ápr. 25. napjától járó 5o/0 kamatát és ezenfelül azt az értékkülönbözetet is megtérítse, amely ezen 2000 K-nak 1919. ápr. 25-iki értéke és a tényleges fizetési időpontban való értéke között fog mutatkozni. Indokok: I. A felek közötti jogviszonyt szabályozó szerződés 3. pontjának s ezzel összefüggésben álló utolsó pontjának értelmében, a felek kölcsönös teljesítésének, vagyis alperesek részéről az ingatlan teljes tulajdonba bocsátásának, felperes részéről pedig a teljes vételár kifizetésének időpontja akkor áll be, ha az eladók — alperesek — házat vesznek, vagy megfelelő lakást kapnak (3. pont), mindenesetre pedig a békekötéstől számított három hónapon belül (utolsó pont), amikor is az eladó alpereseknek az ingatlant okvetlenül át kell adniok a vevő felperes részére, aminek ellenszolgáltatásaként a felperes köteles a hátralékos 12,000 K vételárat az alpereseknek megfizetni. Kétségtelen tehát, hogy amennyiben felperes a 12,000 K összeget a békekötéstől számított három hónap leteltével alpereseknek megfizetni késznek nyilatkozott, alperesek ennek ellenében felperes részére az ingatlan teljes tulajdona megszerzéséhez szükséges telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okiratot szolgáltatni kötelesek lettek volna. Az nem volt vitás a felek között, hogy felperes a hátralékos 1 2,000 K-val alpereseket a békekötéstől számított három hónap letelte után megkínálta s mivel alperesek azt. el nem fogadták, az összeget az iratok szerint a perbíróságnál 1921. okt. 28-án alperesek javára bírói letétbe helyezte, s egyidejűleg a jelen pert is folyamatba tette, alperesek azonban a részükre a letét elfogadásával egyidejűleg kiutalt pénzt fel nem vették, hanem annak felvételét külön beadványban (3. sorsz.) visszautasították. Az úgynevezett trianoni békeszerződést becikkelyező 1921: XXXIII. t.-c. életbe léptetése tárgyában kiadott 7200/1921. M. E. sz. kormányrendelet 2. §-a értelmében, amennyiben valamely jognyilatkozatban időmeghatározásként a háború befejezéséről, vagyis a békekötésről van szó, anélkül, hogy annak napja naptátárilag vagy egyéb módon kétséget kizáróan meg lenne állapítva, ez alatt rendszerint 1921. júl. 26. napját kell érteni. A peres felek közölt fennforgó jogviszonyban tehát, a szerződés utolsó pontjában «a békekötéstől számított három hónapon belüh kitétellel foglalt időmeghatározás, 1921. júl. hó 26-tól számított három hónap leteltével, vagyis 1921. október 26-án állott be, amelyben a szerződés véglegesítésének mindkét fél kölcsönös teljesítése által' már okvetlenül meg kellett történnie. A szerződés tartalmából kitűnőleg alperesek feltétlen kötelezettséget nem vállaltak arra, hogy a fentebb megbatározott végső határidőn belül házat vegyenek, vagy pedig minden körülmények között maguk részére lakást keresnek s a fellebbezési bíróság eljárási szabálysértés nélkül állapította meg azt is, hogy alpereseket sem a házvétel, sem pedig a lakásbérlés körül mulasztás nem terheli. A fellebbezési bíróság ugyanis e részben a bizonyítékokat a Pp. 270. §-a alapján tüzetesen mérlegelte s ezzel indokolási kötelezettségének eleget telt, mérlegelésének eredménye pedig felülvizsgálat tárgya nem lehet. Épen azért a kir. Kúria a felperesnek az ide vonatkozó fellebbezési bírósági ténymegállapítások és ezekből vont következtetések ellen emelt felülvizsgálati panaszait figyelembe nem vehette.