Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

16 Magánjogi Döntvénytár. felperes ebben a várakozásában csalódott, úgy a 291/1949. sz. határozat ellen nemcsak jogosult, hanem köteles is volt jogorvoslattal élni, amint az következik az 1877: XX. t.-c. fentebb idézett 73. §-a ama rendelkezéséből is, amely szerint a gondnok e tisztéből folyó teendőiben a szorgalmas családapa gondosságával tartozik eljárni, amiből következik, hogy a gondnok nemcsak jogosult, de köteles is utólag megfontolni, hogy gondnokoltja érdekében helyes és szükséges-e az ő korábbi intézkedése, illetve ténykedése ? Ennélfogva, amennyiben felperes, mint F. fiéza gondnoka a 291/árv. 1919. sz. véghatározat meghozatala után már úgy találta, hogy korábbi cselekménye, vagyis a szóbanforgó szerződésnek gyámhatósági jóváhagyás végett történt bemutatása, gondnokoltjának immár hasznára nem lenne, sem jogi, sem erkölcsi tekintetek által nem volt akadályozva abban, hogy az árvaszék jelzett véghatározata ellen a viszonyoknak bekövetkezett változása alapján orvoslásért a felsőbb hatósághoz forduljon és pedig annál kevésbé, mert akkor még befejezett és hatályba lépett ügyletről szó nem lehetett. A dolog ilyen állásában a szóbanforgó fellebbezés útjában nem állott a szerződési hűség követelménye és pedig annál kevésbé, mert a fentiek értelmében akkor még nem lépett hatályba az előző megállapodás és a szerződés még érvényesen nem is jött létre, ennek bekövetkeztéig pedig a felek nincsenek elzárva, hogy érdeküket a törvény keretén belül megoltalmazhassák. Megjegyzi egyébként a kir. Kúria, hogy, aki mint alperes a hatóságnak törvényellenes intézkedése alapján telekkönyvi jogot szerez s ennél közreműködik, az a másik féllel szemben a szerződéshez való hűség követelményére nem hivatkozhatik. Mindezekből folyólag a fellebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy mert a gondnok a szerződés jóváhagyását annak benyújtásakor önmaga kérte, s így az ennek megfelelő jóváhagyó határozat a kérelemnek megfelelt, az általa, avagy az ügygondnok által esetleg benyújtott fellebbezés különben sem vezethetett volna sikerre, mint semmi tárgyi alappal nem bíró puszta feltevés — nem foghat helyt. Végül igaz, hogy felperes csak 1921. november J 9-én indította meg keresetét, ez azonban nem szolgálhat alperes javára, s ez nem védekezhelik azzal, hogy felperes őt bizonytalanságban hagyta, vagy hogy a késedelmesség miatt felperes az ügy megtámadására vonatkozó jogát elvesztette, mert az érvénytelen gyámhatósági jóváhagyás csak 1919. október 2-án és kétségtelenül a felperes távolléte idejében keletkezett, később pedig felperes a gyámhatósági eljárás megsemmisítése iránt eljárást tett folyamatba (5. sorszám alperesi előkészítő irat 3. • . és 4. •/. a. melléklete