Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 47 42,210,1919. és 42,211 1919. sz. árvaszéki véghatározatok) s ez az eljárás az L a. 13,120/1921. sz. árv. szerint csak 1921. évi május 20-án végződött, s így alperes, aki mindezekről tudott, nem lehetett kétségben az iránt, hogy felperes az ügyletet már 1919. évben érvényesnek el nem ismeri, mert továbbá az ügylet tárgyát levő ingatlan szerb megszállás alatt állolt, s a rá vonatkozó eljárást felperes a megszállás tartama alatt a magyar bíróságnál meg nem indíthatta, a megszállás megszűnte után pedig a kereset indításig (1921. aug. — 1921. nov.) lefolyt idő, tekintettel, hogy ingatlanokról, tehát nem kereskedelmi ügyletről van szó és tekintettel a perhez szükséges adatok megszerzési nehézségeire is, nem olyan hosszú idő, amelynek tartama alperest tévedésbe ejthette, felperest pedig a megtámadásra vonatkozó jogától megfoszthatta volna és végül mert általános jogszabály, hogy az érvénytelen jogügyletet az idő folyása sem teheti érvényessé. A kifejtettek szerint, a felperes mint F. Géza gondnoka eladó és R. József alperes, mint vevő között létrejött szóbanforgó adásvételi jogügylet az 1877: XX. t.-c. 113. §-ában megkívánt — s a szerződésben is kifejezetten kikötött — jogerős gyámhatósági jóváhagyást nélkülözvén, ez a jogügylet a most felhívott törvény 114. §-a értelmében, érvénytelen. Ennek következtében ugyancsak érvénytelen az ezen adásvételi jogügyleten alapuló és az alperes javára szolgáló — telekkönyvi tulajdonjogi bekebelezés is — annak kitörlését s az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítását tehát a felperes, mint az említett telekkönyvi bekebelezés által nyilvánkönyvi jogában sértett volt telekkönyvi tulajdonos — F. Gézának — az F) alattival igazolt örököse a telekkönyvi rendtartás 148. §-a alapján kérni jogosult. ' Az alperes javára szóló tulajdonjogbekebelezés ekként, mint eredetileg érvénytelen, nem létezőnek lévén tekintendő, annak kitörlése elrendelésével alperes a tulajdonjog alapján a tulajdonost megillető jogokat sem gyakorolhatja többé; ugyanazért az ingatlanokat sem tarthatja tovább jogszerűen birtokában, hanem a birtokot a felperesnek, mint a visszaállított előbbi telekkönyvi tulajdonos örökösének kiadni tartozik. Tekintettel azonban arra, hogy egyrészt az ingatlanok átadása a gazdasági üzem leszerelésével jár, ami pedig a dolog természete szerint hosszabb időt vesz igénybe, másrészt pedig a felperesnek is érdekében áll, hogy az ingatlanokat már a tavaszi munkálatok idejére birtokba vehesse, ennélfogva a bíróság a teljesítési határidőt, a Pp. 397. §-a alapján a 15 napi rendes haláridőnél, a körülményekhez mért hosszabb (30 nap) haláridőben szabta meg.