Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénylúr. 39 ingatlanoknál ugrásszerűen és helyenként változó olyan értékeltolódásokat eredményeztek, aminőkre a korábbi normális életviszonyok között gondolni sem lehetett. Ily körülmények között pedig indokoltan feltehető, hogy a tulajdonos megbízható (reális) értéket képviselő ingatlan vagyonát a folytonosan ingadozó és belső értékében úgyszólván naprólnapra következelesen csökkenő pénzösszegért árúba nem bocsátotta volna. Ellenkeznék tehát a méltányossággal, sőt az osztó igazsággal is, hogy a bíróság a tulajdonost ilyen szolgáltatásra kötelezze csupán azért, mert ingatlanára más életviszonyok között valakinek később gyakorolható vételijogot biztosított és ez a másik fél azért, hogy a vételijogot a változott gazdasági viszonyok között is érvényesíthesse, a tulajdonosnak bizonytalan értékű pénzben szolgáltatni hajlandó a szerződéses vételár helyett azt az összeget, amely a szerződés tárgyát tevő ingatlan értékének a vételijog gyakorlásának idejében egy harmadik személy becstíje szerint megfelelt. Számolni kell továbbá azzal a messzekiható jelentőségű körülménnyel is, hogy a gyakorlatban nehézséggel jár annak a forgalmi értékének a meghatározása, amelyet az ingatlan az opció érvényesítésének időpontjában képvisel. Ennek a forgalmi értéknek a megállapítása ugyanis rendszerint hosszadalmas eljárást igényel, szakértői szemlét, bírói becsűt, esetleg peres eljárást tesz szükségessé; a fennforgó gazdasági eltolódások következtében pedig csak azt eredményezi, hogy mire az eljárás valamely szaka befejeződik, az alatt az ingatlan árában és a pénz értékében újabb eltolódások álltak be és még nyilvánvalóbbá lett, hogy a tulajdonos (az eladó) megfelelő ellenértéket nem kaphat. De nem hagyható figyelmen kívül a felvetett elvi kérdés eldöntésénél az a körülmény sem, hogy a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920: XXXVI. t.-c. mezőgazdasági ingatlan elidegenítése esetében az államnak elővásárlási jogot és (amennyiben a közérdekből szükséges mezőgazdasági ingatlanok szabadkézből, árverésen vagy elővásárlás útján meg nem szerezhetők), megváltási jogot adott s a mezőgazdasági ingatlanok haszonbérbeadását és eldarabolását részletesen szabályozta és egyéb olyan intézkedéseket tett, amelyek a tulajdonos szabad rendelkező jogát a mezőgazdasági ingatlanok tekintetében többé-kevésbé korlátozzák. Mezőgazdasági ingatlanoknál tehát ez a körülmény is ellene mond annak, hogy a vételre jogosított a törvény megalkotása előtt kötött szerződésen alapuló vételijogát, az ennek érvényesítésekor fennálló érték szolgáltatásával gyakorolhassa, mert az idé-