Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

34 Magánjogi Döntvénytár. a perben a felek az 1920. évi július hó 3. napján készüJt jegyzőkönyv szerint egyezően 2.000,000 K-ában jelölték meg a vételijog tárgyát tevő ingatlannak az értékét. A keresetet az elsőbíróság elutasította s a budapesti kir. ítélőtábla, mint fellebbezési bíróság helybenhagyta az elsőbíróság ítéletét. A felperesek a fellebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet adtak be. Ezt azonban a kir. Kúria az 1921. évi április hó 20. napján P. V. 449,17. 1921. szám alatt kelt ítéletével elutasította. Az ítéletek vonatkozó indokolása szerint mind a három bíróság lényegében egyezően azt az álláspontot foglalta el, hogy a kikötött feltételek mellett a vételijogi szerződésnek teljesítése a gazdasági viszonyokban időközben bekövetkezett előre nem látott és előre nem is láthatott rendkívüli változások következtében az alperesre (a tulajdonosra) gazdaságilag lehetetlenné vált és a vételijog gyakorlására irányuló kereseti kérelmet ezért nem találták teljesíthetőnek. De nem ítélte jogosnak a kir. Kúria a felperesnek azt a további kérelmét sem, Hogy a vételijogot felemelt vételár mellett gyakorolhassák. «Mert az opció gyakorlásának idejében és az azt követő időben is az ingatlannak az értéke olyan gyorsan változó és konjunkturális volt, hogy valóságos értékét meg sem lehetne állapítani, aminélfogva az alperest nem lehetne kötelezni arra, hogy az ingatlant a felperesek által megállapíttatni kért . . . értékben adja át.» Egy másik esetben G. Salamon az 1908. november hó 22. napján kelt adásvevési szerződéssel H. Náthántól. és ennek kizárólagos jogutódjától H. Nándorné, született H. Máriától megvette ezeknek pápai épületla- és szerszámfakereskedését az abban található árúkészleltel és felszereléssel együtt. Ugyancsak G. Salamon ugyanezen a napon kelt, de külön szerződéssel az 1909. évi január hó 1. napjától az 1919. évi január hó 1. napjáig terjedő időre, vagyis 10 évre bérbevette H. Náthántól és H. Nándornétól az utóbbnevezetlnek a pápai 788. sz. tjkv.-ben A. + 1., 2. sorszám alatt foglalt ingatlanait. A bérbeadók e bérleti szerződés 9. pontjában kötelezőleg kijelentették, hogy amennyiben a bérbevevő a bérelt ingatlanokat a bérleti idő folyamában tulajdoni joggal megvenni óhajtaná, neki a tulajdonjogot 60,000 K vételárért, ennek az összegnek lefizetése ellenében át fogják engedni. G. Salamon jogász fia G. Imre 1918. évi május hó 15-én, tehát a bérleti idő tartama alatt keresetet indított a pápai kir. járásbíróságnál H. Nándorné, szül. H. Mária alperes ellen aziránt, hogy a bíróság a pápai 788. sz. telekjegyzőkönyvben A + 1., 2. sorszám alatt foglalt ingatlanok tulajdonát és birtokát (10,000 K ellenében neki megítélje. Ezt a keresetet úgy az első, mint a fellebbezési bíróság elutasította, még pedig a vonatkozó ítéleteknek lényegében egyező indokolása szerint azért, mert az elsőbíróság elővásárlási jognak, a fellebbezési bíróság pedig nz elővásárlási joghoz legközelebb állónak tekintette a felperes atyja, mint bérbevevő részére adott azt a jogot, hogy a kereseti ingatlanokat a bérleti idő folyamában 60,000 K vételár kifizetése ellenében tulajdoni joggal megszerezheti; ezt a személyhez kötött, tehát másra érvényesen át nem ruházható jogot pedig csak az gyakorolhatja, akinek a javára azt engedélyezték. A kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmére az 1921. évi szeptember hó 27. napján P. V. 1646/25. J921. szám alatt kelt végzésével a fellebbezési bíróság ítéletét és eljárását feloldotta és a fellebbezési bíróságot további eljárásra és ój határozat hozatalára utasította. E végzés indokolása szerint a kir. Kúria a szerződés 9. pontjában a bérlő részére és 14. pontjában a bérlő gyermekei, tehát a felperes javára is biztosított jogot vételijognak (opciónak) minősítette és kimondotta, hogy az opció érvényességének és hatályosságának szempontjából vizsgálandó, vájjon az adásvételi szerződés lényeges kellékei fennforognak-e, ha pedig fennforognak, vizsgálandó