Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. az is, hogy az alperes részéről a teljesítés a vitatott gazdasági lehetetlenülés folytán nem vált-e lehetetlenné. És az ítéletet a kir. Kúria egyebek közt azért is oldotta fel, mert a gazdasági lehetetlenülés szempontjából szükséges volna tudni azi, hogy a kereset beadásának idejében mi volt a szobanforgó ingatlanok értéke « tekintetben pedig a fellebbezési bíróság tényállást nem állapított meg. A fellebbezési eljárásban már a feloldás előtt szakértőket hallgattak meg a szerződés tárgyát tevő ingatlanoknak a kereset beadásakor volt értékére. Ezek közül kettő — egymással egyezően — 79,(i40 K 94 f-re, egy pedig 114,092 K 70 f-re becsülte az ingatlanokat a kereset beadásakor volt értékük szerint. A fellebbezési bíróság a feloldás folytán hozott ítéletével az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes részéről 96,867 K vételárnak lefizetése elleuében az alperest a kereseti kérelem értelmében elmarasztalta, az ítélet indokolása szerint lényegében azt a jogi álláspontot foglalván el, hogy a változott gazdasági viszonyok az alperes részéről csak a szerződéses vételár ellenében való teljesítést tették gazdasági szempontból lehetetlenné, de nem zárták el a felperest attól, hogy ő a*z ingatlanoknak a vételijog gyakorlásakor, vagyis a kereset beadásakor fennállott értékével teljesíthessen; ezt az értéket pedig a két eltérő szakvélemény alapján, ezek középértékének kiszámítása mellett a bíróság 96,86/ K-ban állapította meg. A kir. Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmére a fellebbezési bíróságnak ezt az ítéletét az 19-2-2. évi szeptember hó 26. napján P. III. 716/31. 1922. sz. alatt kelt ítéletével megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a kir. Kúria annak a vitás kérdésnek az eldöntésénél, hogy az alperes részéről a szerződés teljesítése gazdasági lehetetleaülés következtében nem vált-e lehetetlenné, abból indult ki, hogy a fellebbezési bíróság megállapítása szerint az ingatlanok a kereset beadásakor 96,867 K-át értek; a kir. Kúria azonban a gazdasági viszonyokban időközben bekövetkezett váratlan átalakulások folyományaként megállapította, hogy a gazdasági lehetetlenülés az alperest illetően már a kereset beadásakor fennforgott, minek folytán •ő a szerződést 60,000 K vételár lefizetése ellenében nem tartozott teljesíteni. Abban a kérdésben azonban, hogy a felperes követelheti-e a teljesítést az alperestől abban az esetben, ha neki az ingatlanoknak a kereset beadásakor volt értékét megfizeti, a kir. Kúria az ítélet indokolása szerint azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy «amennyiben a felperes a részére biztosított vételijog érvényesítésével egyidejűleg vételárként oly összeget ajánlott volna fel az alperesnek, amely az ingatlanok keresetbeadáskori értékének megfelelt, avagy, ha csak hajlandóságát is kijelentette volna eziránt, az alperes pedig ily összegű vételár ellenében is megtagadta volna a teljesítést: ebben az esetben az alperest az ingatlanok keresetbeadáskori értékének szolgáltatása ellenében teljesítésre kellene kötelezni.» S ennek ellenére az alperest teljesítésre a kir. Kúria azért nem kötelezte, mert a felperes a keresetben csak 60,000 K vételár ellenében kérte az ingatlanok odaítélését és csak az 1920. évi december hó 2;{-án megtartott fellebezési tárgyaláson ajánlott fel vételárként 79,640 K 90 f-t; ezt az összeget pedig az alperes ellenszolgáltatásként elfogadni már nem tartozott és nem lett volna köteles elfogadni azt a 96,867 K-t sem, amelyben a fellebbezési bíróság az ingatlanoknak a kereset beadáskor voli értékét megállapította, mert időközben pénzünk vásárló ereje rohamosan csökkent, az ingatlanok értéke pedig nagy mértékben emelkedett és ennek folytán a gazdasági lehetetlenülés esete az alperest illetően a magasabb összegű vételár felajánlásakor még nagyobb mérvben fennállott, mint a kereset beadásának idejében. II. Ezek szerint a kir. Kúria két tanácsa ellentétes elvi álláspontot foglalt el abban a kérdésben, hogy a vételijog a változott gazdasági viszonyok között is gyakorolható-e abban az esetben, ha a jogosított a szerződéses vételár helyett felajánlja és szolgáltatni kész az ingatlan tulajdonosának azt az összeget, amely 3*