Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

26. Magánjogi Döntvénytár. Indokok: . . . Alaptalan alperesnek arra a körülményre felajánlott bizonyítás mellőzése miatt emelt felülvizzgálati panasza is, hogy a felperes szobájában a szekrény megfelelő jó zárral volt ellátva. Az e részben meg nem támadott s így a Pp. 534. §-a szerint ehelyütt is irányadó tényállás szerint ugyanis felperes az elveszett ingóságait az alperes szállodájában bírt szobájában helyezte el és hazulról való eltávozásakor a szobát nemcsak bezárta, hanem annak a kulcsát megőrzés végett előírás szerint a szálloda portásának át is adta. Felperes tehát a felülvizsgálati bíróság megítélése szerint is kellő előrelátással és gondossággal járt el s ama körülmény, hogy ruháit a szobában levő szekrénybe el nem zárta, felperes terhére mulasztásul be nem tudható. (. . . Mint a fejben . . .) Minthogy a felperes terhére az alperest a felelősség alól mentesítő mulasztás meg nem állapíttatott, kellő felügyelet kifejtése mellett pedig a felperes ingóságainak a lezárt szobából való elidegenítése megakadályozható volt volna, a fellebbezési bíróság jogi döntése az anyagi jognak megfelel. = Szállodai és hasonló üzemek felelőssége: 1. Mjogi Dtár XIII. 67. (21. sz. J. D.), 68. és az ott idézetteket, továbbá Mjogi Dtár XV. 98.; v. ö. Mjogi Dtár XII. 76., XIV. 54. és 63., XV. 3. 28. A fa beültetéssel a teleknek az alkatrészévé válik; a dolog és alkatrésze pedig nem lehet különkülön tulajdon tárgya. (Kúria 4922. okt. 5. P. VI. 2030/1922. sz.) Indokok: Az állami, törvényhatósági (vicinal), valamint vasúti állomásokhoz vezető közutak szélének befásításáról rendelkező 610. mb. 18,894/892. számú szabályrendelet 5. §-a a közutak mellé szükséges fáknak az elültetését, valamint a hiányoknak a pótlását elsősorban a földtulajdonosoknak tette kötelességévé. A szabályrendelet 4. §-a értelmében a fák az útárok külső szélétől számított félméter távolságra voltak ültetendok, s a közutak mellékére ekként ültetett fák annak a tulajdonát képezték, akinek a tulajdona volt az a földterület, amelynek a végében a fák állottak. (2. §.) E szabályrendelet szerint tehát — figyelemmel a községi faiskolák és fásítások tárgyában 885. jkvi 12,035/904. szám alatt kibocsájtott újabb szabályrendelet ama rendelkezésére is, amely, amikor az állami közutak befásítását állami feladatnak nyilvánítja, egyszersmind a fásítást akként rendeli foganatosítani, hogy