Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. is, ha a pénz belső ereje (vásárló értéke) a károkozás és a jóvátétel közötti időben lecsökkent. (Kúria 1922. nov. 29. P. IV. 5455. sz.) A kir. Kúria: Az alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad s a fellebbezési bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az alperes által a felperesnek fizetendő kártérítés összegét 550,000 K-áról 450,000, szóval négyszázötvenezer koronára leszállítja s az ezt meghaladó 100,000 K tőke és ennek kamata iránt támasztott keresetével a felperest elutasítja, egyebekben ellenben az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A tényállás szerint a felperes az F/2, alatt csatolt kötlevél feltételeinek kiegészítéséül kikötötte azt, hogy az általa megőrzés és esetleges eladás céljából az alperesnél elhelyezett hálószoba-berendezés az ő előzetes értesítése és hozzájárulása nélkül el nem adható; az pedig nem vitás a peres felek között, hogy alperes e kikötés dacára eladta a kérdéses bútorzatot, anélkül, hogy az eladás felől a felperest előzetesen értesítette, s annak a vételár megállapításához való hozzájárulását kikérte volna. Ezzel a szerződésellenes ténykedésével alperes az őrizetére bízott bútorokat jogellenesen elvonta a felperesnek mint tulajdonosnak és megbízónak rendelkezése alól s így az ezzel okozott kárért az anyagi jog értelmében felelős. Felperes keresete a neki okozott dologi kár pénzbeli megtérítésére irányul, alperes tehát az anyagi jogszabályok értelmében oly összeget tartozik kárpótlásul fizetni, amely összeg fedezi a felperesre nézve elveszettnek tekintendő bútorberendezésnek a károkozás idejében volt értékét. Ez a szabály azonban nem jelenti azt, hogy a kártokozó fél a dolog értékét a károkozás idejében kifejező pénzösszeg refizetésével eleget tehet kártérítési kötelezettségének abban az esetben is, ha a pénz belső ereje (vásárló értéke) a károkozás és a jóvátétel közötti időben lecsökkent, A károsult fél ugyanis ily esetben tényleges kárának megtérítéséhez csak akkor juthat, ha neki a kötelezett fél annyival nagyobb összeget fizet, amennyivel a pénz értéke időközben csökkent, mert a pénz értékének csökkenéséhez viszonyított nagyobb összeg szolgáltathatja csak ebben az esetben azt a valóságos pénzértéket, amelyet a kártérítésre jogosult fél a károkozás idejében a pénz akkori értékéhez képest kártérítésül igényelhetett. Ezekből önként folyik az, hogy amennyiben alperes a kár késedelem nélküli jóvátételét vétkesen elmulasztotta, kártérítésül azt az összeget köteles a felperesnek megfizetni, amely a pénznek a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett keresetfelemelés ide-