Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)
Magánjogi Döntvénytár. nek magánvagyona nincsen ugyan, azonban atyjának R. S. másodrendű alperesnek gyárában, nagykereskedésében, gazdaságában fejt ki a közönséges alkalmazott tevékenységénél nyilván jóval nagyobbra értékelhető tevékenységet. Panasszal élt felperes felülvizsgálati kérelmében amiatt, mert a fellebbezési bíróság nem állapította meg elsőrendű alperes, mint természetes apa atyjának R. S. másodrendű alperesnek felelősségét a tartásdíjakért s nem kötelezte őt is a tartásdíjak fizetésére. Ami a természetes apa atyjának a gyermektartási díjakért való felelősségi kérdését illeti, e tekintetben a kir. Kúriának jogi álláspontja a következő: Amennyiben a vagyontalan és immár teljes keresőképes korban lévő természetes apa (elsőrendű alperes), tevékenységét egészben vagy túlnyomó részben atyjának gazdaságában, üzletében, vállalatában fejti ki, ezért a tevékenységéért azonban határozottan megállapított és végrehajtás alá vonható járandóságot nem húz, hanem atyja egyébként gondoskodik szükségleteinek kielégítéséről s emellett a tevékenysége olyan, hogy annak elvégzésére a gazdaság (üzlet, vállalat) körére, terjedelmére tekintettel egyébként egy külön alkalmazottat kellene tartani oly javadalmazással, amelyből a tartásdíjak nyilván behajthatók lennének : akkor a házasságon kívül született gyermek eltartására fizetendő tartásdíjakért a természetes apának atyja is felelősséggel tartozik mindaddig, amíg a természetes apa tevékenységét atyja gazdaságában (üzletében, vállalatában) folytatja; illetve, amíg a természetes apa oly vagyonhoz vagy jövedelemhez jut, amelyből a tartásdíjak behajthatók. A fellebbezési bíróság azonban a R. S. másodrendű alperes felelősségének megállapítása szempontjából eme fontos ténykörülményekre nézve a tényállást, meg nem állapított ama helyt nem álló jogi álláspontjánál fogva, amely szerint a természetes apa atyját a gyermektartási díjakért felelősség semmikép se terhelheti. Ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletét a keresetet a másodrendű alperesre nézve elutasító részében is fel kellett oldani avégből, hogy a fellebbezési bíróság a másodrendű alperes felelősségének megállapítása szernponijából a 16. sorszámú beadvány szerint felajánlott és egyébként szükségesnek mutatkozó bizonyítás foganatosításával hozza tisztába a tényállást abban az irányban, hogy van-e tényleg másodrendű alperesnek ecetgyára, szikvízgyára, bor- és sörnagykereskedrse, mekkora másodrendű alperes gazdaságának, üzletének és gyárainak terjedelme, hogy továbbá elsőrendű alperes tevékenységét egészben vagy túlnyomó részben atyjának a másodrendű alperesnek gazdaságában, üzletében és gyáraiban fejti ki, hogy mennyi elsőrendű alperes említett tevékenységének értéke s tevékenysége olyan-e, hoiíy annak elvégzésére egyébként másodrendű alperesrésnek egy külön alkalmazottat kellene tartania s mekkora lenne ennek szokásos díjazása ? Ugyánis (. . . mint a fejben .. . ) Ily körülmények fennfor-