Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 143 A felperesnek ez a panasza azonban nem alapos. Ugyanis az eladónak érdekében áll, hogy az eladott dolognak ellenértékét az arra szerződésileg kikötött időben, helyen és módon megkapja, hogy ilyen módon a fizetés kikötött idejétől fogva az ellenérték felelt rendelkezhessék s azt gazdasági rendeltetésére fordíthassa. Ez az érdeke annál inkább jelentőségesebb s így a fizetésre kikötött határidőnek betartása s a szerződésnek annál lényegesebb feltételévé válik, minél gyorsabb s minél nagyobb mértékben változnak a gazdasági viszonyok az árak folytonos és váratlan emelkedése és a pénz értékének csökkenése folytán. Ilyen viszonyok között a vevő teljesítési képességére és akaratára számító eladó nem kényszeríthető annak tűrésére, hogy vagyona felett való rendelkezési jogában a másik félnek szerződésellenes magatartása miatt hosszabb időn keresztül akadályozva legyen és nem tartható huzamosabb ideig bizonytalanságban az iránt, hogy a másik szerződő fél szerződéses kötelezettségének mikor fog eleget tenni vagy annak egyáltalán eleget tesz-e vagy sem ? Hanem jogosított a szerződéstől elállani. Minthogy pedig a megállapított és e tekintetben meg nem támadott ítéleti tényállás szerint felperes alperesektől 1914. év tavaszán megvett ingatlanok vételárát 1914. év őszén tartozott megfizetni, azonban azt keresetének 1919. évi január hó 21. napján történt megindításáig sem fizette meg, hanem csak 1919. évi december hó 21. napján helyezte bírói letétbe; minthogy továbbá meg van állapítva, ho^y a kereseti ingatlanok értéke a kereset indításához is már kétszerese volt a szerződésben meghatározott vételárnak s köztudomású, hogy a fizetésre kitűzött időtől kezdve a pénz vásárlóereje nagymértékben és folyton csökkent; végül, minthogy a fellebbezési bíróság vonatkozóan felhozott indokai, de már egymagában annál az oknál fogva is, hogy a felperes hadiszolgálata alul már 1918. évi szeptember havában felmentetett s a vételárat mégis csak 1919. év december havában helyezte letétbe, helyesen állapította meg a felperes vételárfizetési késedelmét, ennélfogva helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság azt is, hogy az alperesek jogosan állottak el a vételi ügylettől és jogosan tagadták meg az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okiral kiállítását. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperest keresetével ez okból elutasította. A felülvizsgálati tárgyaláson felhozta a felperes még azt is, hogy a fellebbezési bíróság túlterjeszkedett a kérelmen akkor, amikor e kérdésben kérelem nélkül határozott. A felperesnek az az álláspontja nem helytálló, mert a fellebbezési bíróság a vételi ügyletet hatálytalannak mondván ki,