Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

134 Magánjogi Döntvénytár. 102. Ha a vevő a vételkor teljesíteni kész volt és a vételárhátralékot csak az eladó kívánságára nem fizette ki azonnal: úgy a pénznek időközben bekövetkezett értékcsökkenése egyedül az eladó terhére esik és ő az ingatlanoknak előre nem látott emelkedése s a pénz vásárlóerejének csökkenése folytán beállott helyzetre, vagyis gazdasági lehetetlenülésre alaposan nem hivatkozhatik. (Kúria 1923. máj. 1. P. V. 6212/1922. sz.) Indokok : Alaptalan az alpereseknek a gazdasági lehetetlenülés meg nem állapítása miatt emelt panasza is. Ugyanis a megállapított tényállás szerint V. Károlynak a visszavásárlásra pénze nem volt, aminek folytán Sz. Géza kir. közjegyző tanácsára eladta a felpereseknek a M. Jánostól visszavásárlandó ingatlanok közül az itt szóbanforgó ingatlanokat abból a célból, hogy az ekkép nyert összeget, M. Jánosnak visszavásárlási ár fejében felajánlhassa és azt kifizethesse. A V. Károly és a felperesek között 1916. évben létrejött vételi ügyletkor a felpereseknek egy része az általuk megvett részletek vételárát egészen kifizették: míg a többi felperesek előlegeket adtak és készeknek nyilatkoztak a vételárat rövid idő alatt megfizetni, Sz. Géza kir. közjegyző azonban, kit a fellebbezési bíróság helyesen tekintett V. Károly megbízottjának, kijelentette, hogy tartsák maguknál a vételárhátralékot készenlétben, hogy amikor V. Károly visszavásárlási jogát érvényesíteni fogja, akkor fizessenek, amit ezek megígértek, V. Károly pedig ezt tudomásul vette és ahhoz hozzájárult. A felperesek tehát a vételkor teljesítettek, illetve teljesíteni készek voltak s hogy a felperesek egy része a vételárhátralékot nem fizették ki azonnal, az V. Károly rendelkezésére történt, s így a pénznek időközben bekövetkezett értékcsökkenése nem a teljesítésben csupán V. Károly kívánsága folytán megakadályozott felperesek, hanem egyedül V. Károly terhére esik. De megállapítható a fenti tényállásból az is, hogy a felperesek hozták V. Károlyt abba a helyzetbe, hogy visszavásárlási jogát gyakorolhassa, s hogy nemcsak az itt szóbanforgó, hanem egyéb ingatlanokat is visszaszerezhetett. Ezeknélfogva és tekintettel arra, hogy V. Károlynak, illetve ennek elhalálozása folytán örököseinek, az alpereseknek M. Jánosnak az ezáltal visszaadni kötelezett ingatlanokért, amelyek nemcsak a szóbanlevő ingatlanok, hanem egyéb ingatlanok is voltak, csak 29,415 K 30 f-t kellett fizetniök, tehát nem sokkal többet, mint amennyit a felperesek vételárban lefizettek, illetve lefizetni