Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. állást, hogy az örökhagyó F. Pál és leánya, a jelenlegi alperes között 1918. május 4-én létrejött az az adásvevési szerződés, amellyel F. Pál a magyarszombathelyi 410., 44. és 293. sz. telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanait életfogytiglani haszonélvezeti jogának fenntartása mellett az alperesre ruházta át, csak színlegesen állíttatott ki, valójában azonban alperes részére ingyenes juttatást takar — — a fellebbezési bíróság ezen az alapon helyesen minősítette a szóbanforgó jogügyletet ajándékozási szerződésnek s mint ilyent a felperesekkel szemben ugyancsak hatálytalannak. A felülvizsgálati panasz tehát ez irányban szintén alaptalan. A fellebbezési bíróság ugyancsak a per idevonatkozó adatainak, nevezetesen — — — tanuknak a Pp 270. §-a szerint való mérlegelésével állapította meg azt a tényállást is, hogy az 1914. február 18-án kiállított F) alatti elismervényt az alperes felolvasás és magyarázás után aláírta s hogy az abban megjelölt 4000 K-ról kiállított takarékpénztári betétkönyvnek átvétele s az örökhagyó F. Pál halála után fizetni igért további 2000 K ellenében úgy a maga, mint jogutódai nevében összes apai és anyai örökrészére nézve magát kielégítettnek jelentette ki, hogy további örökségéről az ugyancsak jelen volt fivére F. Mihály — a felperesek jogelőde — javára lemondott. Minthogy ezzel szemben nincsen jelentősége annak, hogy az okiratban nincs megnevezve az, akinek javára az alperes öröklési jogáról lemondott, a tényállásnak szabályellenes megállapítására vonatkozó panasz is alaptalan, következőleg az alperes a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen kifejlettek szerint örökhagyónak a lemondást követő időben alkotott végrendeletében neki szánt vagyoni juttatást már az örökségről való lemondása folytán sem igényelheti jogosan. — — Az F) a. elismervényben az alperes részére kifizetni kötelezett 2000 K örökrész az örökhagyó halála napján, vagyis 1919. márc. 5-én esedékessé válván, és a felperesek annak kifizetésére már 1919. nov. 17-én beadott keresetükben készeknek nyilatkozván, az a körülmény, hogy azóta a korona értéke csökkent, törvényes rendelkezés hiányában nem szolgálhat okul arra, hogy az alperes a kikötöttnél nagyobb összeget követeljen, annál kevésbbé, mert azáltal, hogy a felperesek fizetési készségét el nem fogadta, a koronának azóta való értékcsökkenéséből eredő károsodását egyedül önmagának tulajdoníthatja. = Ad L Követelés késedelmes érvényesítése : I. az előbbi 1UO. sz. esetet. — Ad 11. A szerződési örökös védelméről 1. Mjogi Dtár IX. 147., V. 12., IV. 82. sz.