Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

118 Magánjogi Döntvénytár. tember utáni időben összetört testi és lelki állapotban levőnek jelezte, holott J. Dezső ezen megállapítástól eltérőleg özv. U.-nét ily testi és lelki állapotban levőnek csak 1918. évre (a gondnokság alá helyezési eljárás idejére) vonatkozólag állította. A fellebbezési bíróság az özvegy U. Sándorné elmeállapotára vonatkozó ténymegállapításánál a per folyamán meghallgatott tanuk és szakértő tanuk vallomását a Pp. 270. §-a értelmében mérlegelte. Hogy meggyőződése kialakulásánál az alperes által felhítt tanuk vallomására súlyt nem helyezett, míg viszont a felperesek által megnevezett tanuk vallomását figyelembe vette, az mint a bizonyítékok mérlegelésének eredménye felülvizsgálat tárgyává nem tehető. — — Alperes panasztárgyául hozta fel azt is, hogy a fellebbezési bíróság nem alkalmazta ítélete meghozatalánál a bírói gyakorlat által megállapított azt a jogszabályt, hogy az elmegyengeség magában véve nem zárja ki a szabad akaratelhatározást s a gyengeelméjű csak akkor válik korlátolt cselekvőképességüvé, ha az 1877: XX. t.-c. b) pontja értelmében gondnokság alá helyeztetett, amely gondnokság alá helyezés azonban nem érinti az ezt megelőzően kötött ügylet érvényét; holott ennek a jogszabálynak alkalmazása az adott esetben, amikor özvegy U.-né az ügyletkötés után csak 2Va év múlva helyeztetett gondnokság alá, mellőzhető, nem volt. Ez a panasz nem alapos; mert: a fennforgó esetben megállapítást nyert, hogy özv. U.-né 1918. évben történt gondnokság alá helyezését megelőzően már 1916. február 4-én, vagyis az ügyletkötés idején is, akaratának szabad elhatározási képességét kizáró aggkori elmegyengeségben szenvedett, ennélfogva a fentebb idézett jogszabály alkalmazást nem nyerhetett. Azt is panaszolta alperes, hogy miután a gyengeelméjüek, az 1877 : XX. t.-c. 28. §-a b) pontja értelmében csak akkor helyezhetők gondnokság alá, ha vagyonuk kezelésére képtelenek; a fennforgó esetben az ügylet érvénytelenítése csak akkor foghat helyet, ha bizonyítva lenne az, hogy özv. U.-né 1916. febr. 4-én az ügyletkötés idején gyengeelméjűsége miatt vagyonának kezelésére képtelen volt; már pedig az orvosi véleményekben ily megállapítás nem foglalhalik. Ez a panasz azért nem alapos, mert: dr. K. Dezső és dr. T. József orvosszakértőknek a 16. sz. jkv. mellett 7. alatt csatolt s az Igazságügyi Orvosi Tanács által megerősített szakvéleményükben, amint az már fentebb is reprodukállatolt, azt is előadták, hogy özvegy U.-né aggkorával járó gyengeelméjűségben szenved, mely állapota miatt ügyeinek vezetésére és vagyonának kezelésére nem alkalmas és ezen állapota a birtok eladása idejére vissza-