Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 119 vezethető. Nem felel meg ezek szerint a valóságnak alperesnek az az előadása, hogy az orvosi vélemények nem foglalnak magukban adatot arra, hogy U.-né az ügyletkötés idején vagyonának kezelésére képtelen gyengeelméjű lett volna. A most jelzett irányban tehát az orvosi vélemények tájékozást nyújtván, nem forog fenn szüksége annak, hogy az ítélet feloldásával, az érintett irányban való véleményadás végett az Igazságügyi Orvosi Tanács újból megkerestessék. A fentiek szerint a fellebbezési bíróság a tényállás megállapításánál eljárási és anyagi jogszabályt nem sértett s a ténymegállapítás lényegében nem is iratellenes. De nem alapos alperesnek az a panasza sem, hogy a fellebbezési bíróság ténymegállapítása helytelen ténybeli következtetéssel történt. A fellebbezési bíróság ítéletének indokaiban kiterjeszkedett dr. K. Dezső és dr. T. József orvosszakértőknek — akik özv. U.-nét közvetlenül megvizsgálták — arra a véleményére, hogy özv. U.-nét a korával járó gyermekes gondolkodás, akarathiány, befolyásolhatóság, hiszékenység és tudatlanság jellemzi, aki gyengeelméjűségben szenved és ügyeinek önálló vitelére képtelen; kiterjeszkedett dr. D. Zoltán — a gondnokság alá helyezési eljárás folyamán meghallgatott — szakértőorvosnak arra a véleményére, amely szerint az általa megvizsgált özv. U. Sándornén minden vonalon a korral járó visszafejlődés oly fokü, hogy az az aggkori elmegyengeség kritikus tüneteit mutatja s amely szerint ez a káros tünet valószínűen hosszabb idő óta áll fenn. ítéletének indokaiban felhívta a fellebbezési bíróság az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, a már fentebb megnevezett orvosszakértőknek véleményét megerősítő szakvéleményét is és utalt a véleményben kifejezésre jutott arra a tényre, hogy az aggkori elmegyengeség nem márólholnapra áll be, hanem annak kifejlődése hosszabb időre vezethető vissza. Tüzetesen felsorolta a fellebbezési bíróság azokat a ténybeli adatokat, amelyek arra mulatnak, hogy özv. U.-né elmeállapota már 1916. év elején hiányos volt. Ezekből folyóan a kir. Kúria ügy találta, hogy a fellebbezési bíróság nem nyilván helytelen, hanem okszeiű ténjbeli következtetéssel jutott arra a meggyőződésre, amit aztán lényként meg is állapított, hogy t. i. özv. U. Sándorné 1916. február 4-én, vagyis az ügyletkötés létrejöttekor és a peregyesség megkölése idején is akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt s hiányzott nála az ügyletkötés érvényességéhez szükséges cselekvőképesség. A fentebb már érintett, szabályszerűen megállapított s ekképen a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásból fol)óan az az