Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)
108 Magánjogi Döntvénytár. 18 évvel később indított keresetlel akkor akarták nyilvánkönyvi bekeblezéssel biztosítani, amikor az ingatlanok értékének emelkedése és pénzünk vásárlóerejének csökkenése folytán az elővásárlási jog az alperesek nagymérvű anyagi sérelme nélkül az 1901. évben meghatározott 14,000 K vételár lefizetése mellett, már nem gyakorolható. Ennélfogva s arra is figyelemmel, hogy felperesek a peres ház értékét már 1919. évi október hóban megindított keresetükben 120,000 K-ra tették, s hogy ezen idő óta az ingatlanok árának rohamos emelkedése és a pénz vásárló erejének szintén rohamos csökkenése folytán az elővásárlási jognak 14000 K vételár lefizetése mellett való gyakorlásával az alpereseket szembeszökő vagyoni hátrány sújtaná: felperesek kereseti igényének érvényesítése ellenében a gazdasági lehetetlenülés, amelyre a peres felek az 1901. évben történt ügyletkötés idején nem számítottak, akadályul szolgál. = k jogtétel az esetre is megállana, ha nem elő-, hanem visszavásárlási jogról volna szó. V. ö. azonban Mjogi Dtár X. 28. sz. : «Midőn az eladó a tjjog bekeblezését az elővásárlási jog fenutartását magában foglaló szerződéssel engedte meg, a vevő a szerződés megkötésével beleegyezettnek tekintendő abba is, hogy az elővásárlási jog 'az eladó javára bejegyeztessék, illetve a tjjog a vevő nevére ezzel a korlátozással kebeleztessék be.» — Elővásárlási jog megszűnése gazdasági lehetetlenülés folytán : 1. 26. sz. JD. (fent 36. sz. a.) és az ott idézetteket. 84. Az a szabály, amely szerint a hitelező résztörlesztést elfogadni nem köteles: a dologi adóssal szemben is alkalmazandó. (Kúria 1923. ápr. 12. P. V. 4906/1922. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság azt a tényállást állapította meg, hogy a szóbanforgó 50,000 K-s jelzálogilag biztosított követelés — amelynek törlését felperes keresetileg szorgalmazza — egy jogerős bírói ítélettel megítélt követelés, amelyre felperes 1920. márc. 17-én csupán 30,000 K-s résztörlesztést ajánlott fel. Az pedig felperesnek saját kereseti előadásaiból megállapítható, hogy a hátralékos 20,000 K-t csak 1920. júl. 1-én, tehát a pénzfelülbélyegzésről szóló 1700 1920. M. E. sz. rendeletnek hatályba lépte (1920. márc. 19.) után ajánlotta fel és helyezte letétbe. Ily körülmények között pedig és tekintettel arra is, hogy a megítélt tőkekövetelésnek járulékai is voltak, helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, amely szerint alperes a felajánlott részteljesítést elfogadni köteles nem volt és hogy a letétbehelyezés fizetés joghatályával sem bírhatott, amibőrkövetkezik, hogy a fellebbezési bíróság felperesnek a letéti iratok beszerzésére vonatkozó indítványát is jogszabálysértés nélkül mellőzhette.