Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

68 Magánjogi Döntvénytár. erősítletlek s azokat az 1913 : XLlíí. t.-c. 1. §-ának 4. pontja a magyar állani törvényei közé iktatta. * Hasonló egyezmény és szabályzat már a hágai első nemzetközi békeértekezleten is jött létre és azok Magyarország részéről az 1900 szeptember 4. napján erősítettek meg. A most említett korábbi egyezményt és szabályzatot az 1943: XLIII. t.-c. szintén becikkelyezte, még pedig a 2. §. szerint azért, mert fennmaradtak azokkal a szerződő államokkal szemben, amelyek a második békeértekezletnek az 1. §. 4. pontjában említett okmányait nem erősítették meg. Hogy azok az államok, amelyek a világháborúban velünk szemben hadviselők voltak, a hágai második vagy első békeértekezletnek, mely egyes okmányait és mikor erősítették meg, az kitűnik az 53511913. M. E. sz. alatt kibocsátott és az 1913. évi Rendeletek Tárának 1616. lapján közzétett rendeletből. A szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szóló nemzetközi szabályzatnak 46., 47. és 52. cikkei, amelyeknek a jelen ügyben különös fontosságuk van. mindkét békeértekezleti szövegben egyezők. A 46. cikk kimondja, hogy «a magántulajdont . . . tiszteletben kell tartani)). Kapcsolatban áll ezzel a 47. cikk, amely szerint ((.kifejezetten tilos a fosztogatás)). Az 52. cikk akként rendelkezik, hogy «a községektől és a lakosoktól természetbeli szolgáltatások és szolgálatok csakis a megszálló hadsereg szükségleteire követelhe'tők)), még pedig ((csakis a megszállott hely parancsnokától nyert felhatalmazás alapján)) s «a természetben igénybe vett szolgáltatásokért, amennyire csak lehetséges, készpénzzel kell fizetni, ellenkező esetben pedig azokról elismervényt kell adni s a tartozásban levő összeg kifizetését lehető legrövidebb időn belül kell teljesíteni)). A magyar állam részéről nemzetközi jog tekintetben ratifikált ezek az elvek, minthogy azokat az 1913: XLIII. t.-c. a becikkelyezéssel belföldi vonatkozásban is kötelezővé tette, törvényerejüek. Ha valamely ellenséges rekvirálás a jelzett elveknek megfelelt, jogosságát nem lehet kétségbe vonni. Az ellenséges rekvirálás súlyos megszorítása a magántulajdonnak és nyomasztó kivétel az általános magánjognak a tulajdonra vonatkozó rendelkezései alól. Mint ilyen kivétel tehát a legszorosabban magyarázandó. EbbŐI következik, hogy a megszálló hadsereg rekvirálását nem lehet jogosnak elismerni, ha a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól alkotolt szabályzat 52. cikkében meghatározott követelmények hiányzanak. Hiányzanak pedig ezek a követelmények : a) ha a rekvirálás nem a megszállott hely parancsnokától