Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. hozó okirat, magára a foglalótól különben is független szerződésre vonatkozó okirattal a megkívánt alakiságok szempontjából egyenlő hatályúnak nem tekinthető és ez okirat alakiságát nem pótolhatja. (Kúria 19,21. dec, 15. P. V. 3016/1921. sz.) A kir. Kúria: Felpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: l. Felperesek felülvizsgálati panasza elsősorban az, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett akkor, amikor az F) 4. • . alatti iratot nem tekintette a 4420/1918. M. E. sz. rendelet 1. $-ának megfelelő, a szerződéskötést megelőző egyezést kimerítő okiratnak. Minthogy az f) 4.' . a. nem maguk a szerződő telek írták alá, hanem áz eladók részérői dr. S. Izidor ügyvéd, a vevők részéről pedig dr. F. Lajos ügyvéd írta alá. és minthogy első-harmadrendű alperesek egyebek között azzal is védekeztek, hogy az F) 4. 1 . alattinak aláírói közül csupán dr. S. Izidor ügyvéd és ő is csupán az F) 4. ; . alattinak kiállítása után és csak az első- és harmadrendű alperestől nyert írásbeli meghatalmazást az eladásra, olyan esetben pedig, amelyben a meghatalmazott útján megkötni szándékolt ügyletnek az érvényességéhez, annak okiratba foglalása szüksége, olyan esetben a meghatalmazásnak is írásba kell foglaltatnia, ennek az alperesi álláspontnak helyessége esetében pedig az F) 4. V. a. magában véve. bármennyire kimerítené is valameh ingatlan adásvevési szerződésnek valamennyi föltételét, mégsem volna elegendő az ingatlan adásvevési szerződés érvényes létrejöttére: anná!fog\a elsősorban ennek az alperesi védekezésnek a helyességét kellett vizsgálat alá venni. Ez az alperesi álláspont téves, mert egyes esetet kivéve, aminő jelesül a házastársak között felmerülhető meghatalmazás (1886. évi VII. t.-c. 23. Ü b) pontja) esete, általában nincsen olyan jogszabály, amely szerint a meghatalmazás érvényességéhez annak irásba foglalása volna szükséges. Ilyen külön rendelkezést a 4220/1918. M. E. számú rendelet sem tartalmaz magában, minélfogva különös rendelkezés hiányában a meghatalmazás akkor is érvényes, ha az csak szóval jött létre, s ha az különben olyan jogügyletre vonatkozik, amelynek érvényességéhez mint a 4420/1918. M. E. sz. rendelettel szabályozott ingatlan elidegenítéshez az ügyletnek írásba foglalása szükséges, amint ez már abból is következik, hogy a meghatalmazás nem része annak a jogügyletnek, amely jogügylet a meghatalmazás alapján létesíttetik, hanem külön jogügylet, és így a meghatalmazás alapján létesítendő ügyletnek alakszerűséghez kötött voltátából nem következik jogi szükségszerűséggel az, hogy a meghatalmazás érvényessége is ugyanolyan alakszerűséghez köttessék.